Kétségbeejtő a helyzet Olaszországban, Spanyolországban. S mi még csak úton vagyunk valamiféle összeomlás felé anélkül, hogy a járvány magyarországi kibontakozásának és az olaszországihoz hasonlóan tragikus tetőzésének a megelőzésére, megakadályozására bármiféle igazán hatékony kormányzati intézkedés történne.
A háttérben – sőt, mérhetetlen cinizmussal nagyon is az előtérben – politikai játszmák folynak. Az egyre jobban elszabaduló, minden (már így is alig meglévő) demokratikus gátját levetni próbáló kormány és az ellenzéke szkanderoznak.
Mintha Orbán felismerte volna, hogy a vírussal szemben ő is tehetetlen. Márpedig, ha alulmarad ebben a küzdelemben, az
a politikai bukásához is vezethet 2022-ben,
ezért most próbálja bezsebelni a hatalmat korlátlan időre. Mi meg közben majd megbetegszünk, szenvedünk, meghalunk.
Egy vasárnapi televíziós műsorban perceken át nyomatták a kormányzati talpnyalók – mind harminc alattiak persze –,hogy milyen megrettenve látták, hogy az utcákon csak az öregek kóborolnak, csak öregek állnak sorba a gyógyszertárak,a postahivatalok előtt. Elővillant belőlük a szánakozó együttérzés látszatába nem túl gondosan becsomagolt megvetés. Úgy tűnik, megvan az új ellenség: a nyugdíjért,ingyenes utazásért, öregkori segélyekért, kórházi ellátásért kuncsorgók. Most, hogy a migránsok már nem tényezők, mert lezárva az ország, lezárva Európa, a honi populációban kell megtalálni a mindenért felelős, a mindenért hibáztatható, a minden bajok okozója népséget. Na, ezek leszünk mi, hatvan felettiek.
Mondhatjuk persze, hogy mindez csupán ezeknek a szerencsétlen
talpnyalóknak az elmeszüleménye, nem kormányprogram,
de ha így is lenne, akkor is felelősek érte azok, akik hagyják, hogy ilyen mondatok elhangozhassanak. Akik úgyviselkednek, hogy a kiszolgálóik azt látják személyes sikerük zálogának, hogy ilyeneket beszélnek. Akik hagyják, hogy a nagyhatalommá tett „operatív törzs” tagjai ne személyesen és nyíltan nézzenek szembe a bennünket képviselő újságírók kérdéseivel. Akik hagyják, sőt szorgalmazzák, hogy a kormányszóvivő az egész országot, minden egyes embert fenyegető krízishelyzetben politikai alapon szelektálhasson, hogy kinek melyik kérdésére válaszol és melyikre nem.
Mindez ijesztő és érthetetlen. Vagy inkább ijesztő, de érthető.Pedig lehetne másképp is. Ha ezúttal végre nem a személyes önzés dominálna. Ha az EU-támogatásokra kiírt célzatos pályázatok során kitömött haveri kör pénzéből most valóban arra költenének, amire kell. Mert a pénz ott van egyesek zsebében számolatlanul, míg másokat, a félelmükben mozgásukat is önkorlátozókat, az állásukat, a vállalkozásaikat napok alatt elvesztőket, a nyomorúságos tartalékaikat gyorsan és kényszerből felélőket a vírus okozta betegség fájdalmaival egyenértékű kínok, kínlódások fenyegetik.
Orbán többször idézett nagy álma, hogy hosszú emlékezetű államférfi, Magyarország megváltója legyen. De most, amikor itt lenne a lehetőség ezt az álmot legalább részben valóra váltani,
minden eddig elkövetett társadalomellenes cselekedetért bocsánatot nyerni,
akkor mégsem ez a fontos, hanem a vírusharcban könnyen megingó hatalom mentése, törvényi erejű bebetonozása.
Merjünk nagyot álmodni! Néhány éve még ez volt Orbán vezérszlogenje. Igen, merjünk nagyot álmodni, ha van hozzá megfelelő nagyságunk, lelki, mentális értelemben. Ha azonban nincs, akkor ebből a nagy álomból könnyen valami izzadmányos delírium kerekedhet, rosszabb esetben rémálom. Az utak most radikálisan elágaznak. De még mindig lehet választani közöttük.
Nyugtassa magát Naranccsal a kényszerű otthonlét idején!
Továbbra se érjék be a napi hírek özönével, hanem pillantsanak mögéjük! S tegyék ezt velünk! Járjunk együtt a dolgok végére! Kedves olvasóink, vészhelyzet van, s ilyenkor mindennél fontosabb a tisztánlátás. Ezért jó szívvel javasoljuk, hogy továbbra se érjék be a napi hírek özönével, hanem pillantsanak mögéjük! S tegyék ezt velünk!
