A Figyelőben írt cikkei miatt kapott tavaly Pulitzer-emlékdíjat, de most már ő is rajta van a Figyelő listáján

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2018. április 17.

Villámnarancs

Ez nem elmebaj, ez a valóság. Brückner Gergely története a magyar sajtó szomorú pillanata.

Ma délután közzétette „teljes listáját” a Figyelő nevű kormánypárti hetilap. Arról a listáról beszélünk, amelynek múlt héten publikált nyitódarabja nemzetközi visszhangot és egy sor hazai tiltakozást váltott ki, mert ismert és megbecsült tudósok, újságírók és civilek lettek nevesítve benne úgy, mint az ország, a nemzet, a kormány stb. ellenségei. Akiket persze egy dolog köt össze: Soros György pénze.

Amikor átfutottam a Schmidt Mária lapjában lehozott ma délutáni listát egy név gyorsan kiszúrta a szemem: Brückner Gergelyé. Azé a remek gazdasági újságíróé, aki tavalyig bezárólag tíz évet húzott le a hetilapnál, sorra írta a remek cikkeket, majd Schmidt Máriáék tulajdonossá válása után, természetesen ő is távozott az újságtól több más kollégájával együtt. Brückner végül az Indexhez ment, de előtte még átvehette a Pulitzer-emlékdíjat. (Amelynek kuratóriuma egyébként leszögezte, hogy a díj odaítéléséről még a távozás bejelentése előtt döntöttek, tehát az nem játszott ebben szerepet. Az emlékdíjat még 1989-ben a magyar származású Paul A. Fábry és a Magyar Hitelbank Rt. alapította a nyomtatott és elektronikus sajtó képviselői számára Joseph Pulitzer családjának engedélyével.)

Brückner Gergely díjat ad át Csepelyi Adriennek

Brückner Gergely itt épp Prima Junior-díjat ad át Csepelyi Adriennek

Fotó: MTI

Ezt a kis történetet főleg azért írtam meg, mert szerintem Brückneréhez hasonló sztori nincs a világon. Csinálsz egy csomó címlapsztorit, majd megkapsz egy baromi rangos elismerést, majd az a lap, ahol a díjazott cikkeid megjelentek, alig egy év múlva az ország ellenségeivel együtt hozza a neved… tessék megmondani, hol van ilyen máshol?!

Névazonosság amúgy kizárt, Brückner múlt héten saját FB-oldalán jelentette be, hogy beküldte nevét egykori munkahelyére, ahol annak rendje és módja szerint rá is tették a listára. Talán ők is érezték a helyzet abszurditását, talán nem.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.