A Professzorok Talpnyaló János Köre összeszedte minden bátorságát, és elnézést kért, majd önként betérdelt a sarokba

  • narancs.hu
  • 2018. április 15.

Villámnarancs

Szerintük van némi gond, de az emberek ok nélkül ijedtek meg. És jaj, mi lesz, ha megtudja a világ?

A Professzorok Batthyány Köréről leginkább azt érdemes tudni, hogy ez az a tömörülés, amelyik vagy kell vagy se kihirdeti, hogy a Fidesszel nincs olyan nagy gond, minden szép és jó minálunk. Most például a Figyelő listázása kapcsán adott ki közleményt a szervezet, amelynek elnöke a CEU-ügyről tavaly mindössze annyit tudott vagy inkább mert mondani, hogy „nem, erről nem nyilatkozom”.

„Úgy látszik, még nem mindenki bízik a szeretet és összefogás erejében. A Figyelő című lap egy szerzője ugyanis arra az alantas vállalkozásra adta a fejét, hogy összeírja a Sorosnak elkötelezett magyar polgárokat. Mondhatná valaki: ez jó kis hecc, hiszen úgysem lesz semmi következménye. Mert valóban nem lesz. A szerzőnek és a szerkesztőnek tudnia kellene azonban, hogy hazánkban mindig vannak, akik az ilyen listába szedéstől – általában jó okkal, még ha ezúttal ok nélkül is – megijednek. Az esetet úgy fogják szertekürtölni az egész világon, hogy Magyarországon az agresszív nacionalista oldal győzelme nyomán, íme, máris úrrá lett a rettegés. (…)” – szól tehát a mostani közlemény.

Lefordítjuk gyorsan, mit üzen a Professzorok Batthyány Köre: ne tessék listázni, mert az nem olyan szép dolog, és nem azért nem szép, mert ismerjük a történelmet, s tudjuk jól, hogy az ilyesmi után mi szokott következni, hanem azért, mert lesznek, akik ettől megijednek. Jaj! De a finoman szólva is NER-kompatibilis közlemény szerint nem is ezzel van a gond, hisz most mindenki „ok nélkül” ijed meg, hanem azzal, hogy mit fognak gondolni rólunk majd a listázás miatt a világban. Vagyis nem az számít, hogy itt Schmidt Mária lapja miatt emberek és intézmények érzik magukat fenyegetve, hanem az, hogy nehogy valami rosszat gondoljon rólunk a külföld. Nos, professzor uraimék meglehet, némileg elkéstek.

Borítókép: YouTube/Echo Tv


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.