Évértékelőt (milyen évértékelőt? tanévértékelőt!) tartott Czunyiné, az igyekvő közoktatási funkcionárius, ahol minden bizonnyal arról szeretett volna beszélni, hogy magas politikai polcra síkhülyén is simán lehet kerülni a mai Magyarországon. Ne tanuljatok, gyerekek, legyen belőletek inkább államtitkár.
| ||
De álljon itt az inkriminált közlés a maga teljes gyönyörűségében:
„Tök boldogan élek úgy, hogy nem tudom a savak egymásra hatásának kémiai képleteit felírni. Viszont biztos, hogy nem maratom ki a tüdőmet a lúg és a sav összeöntésével. Ezt a kémia hatást kellene elmagyarázni egy 14 éves kislánynak, és nem a hatsoros kémiaképletet bemagoltatni velük.”
Nos, ez akkor sem hangzana borzasztóbban, ha a „tök boldogan” szókapcsolat helyett például a „kibaszott boldogant” használja.
A szöveg kémiai stupiditására, illetve közoktatási… hogy is mondjuk, felhőtelenségére, gondtalanságára vagy szimpla horrorisztikumára Nádori Gergely szaktanár hívja fel a figyelmet az Indexen, de az egyéb (életvezetési, világlátási, mentális) tartalmak is nagyon rendben vannak. A formáról már nem is beszélve: fordulatok, egyeztetés, minden nagyon együtt van – Czunyiné sehol nem tud hibázni.
Akik pedig Czunyiné kezébe tették Magyarország közoktatását, nem gondatlanságból cselekedtek, nagyon is jól tudták, hogy mit csinálnak. Butítani küldték.
