A népszavazási kampány tébolya: Simicskó szerint ma a mohácsi vészt is simán nyernénk

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 29.

Villámnarancs

Ez milyen: a nemzeti katasztrófa 490. évfordulóját ünnepli a NER.

A honvédelmi miniszter kapta a nagy feladatot, hogy utazzon le a helyszínre, és hozza ki legalább ikszre a mohácsi vészt. Nos, úgy tűnik, Simicskó István sem tud nemet mondani, de nem is hibázik soha, így aztán olyan magánszámmal örvendeztette meg az egybegyűlteket, amire tényleg csak egy Fidesz-káder képes, profi előadóművész aligha.

false

 

Fotó: Simicskó István/Facebook

A miniszter messziről indított: „Európának és Magyarországnak erős hitre és erős államra van szüksége” – hangoztatta, emlékeztetve arra, hogy a török birodalmat Nándorfehérvárnál legyőző Hunyadi János végrendeletében fiait, köztük a későbbi király Hunyadi Mátyást istenfélelemre és hazaszeretetre intette, vagyis arra jutott, nem lett volna itt semmi gubanc, ha 1526-ban is Mátyás uralkodott volna…

Vagy valaki más.

Az MTI tudósítása szerint ugyanis Simicskó „a mohácsi vészhez vezető európai események láncolatát felelevenítve megállapította, a Magyar Királyság tragédiáját Európa belső politikai és vallási ellentétei, illetve az akkor gyenge időszakát élő magyar állam belső megosztottsága okozta”, és ekkor csak a vak nem láthatta, hogy itt bizony történelmi analógia van az ünnepi gyász homlokterében.

Mondanunk sem kell, miféle. A miniszter úgy ugrott át majdnem 500 évből a jelenbe, mint egy vidám kenguru, mondanivalójának lényegét pedig így foglalta össze a házi hírügynökség: „A magyar emberek jövőjét és biztonságát ma is garantálnunk kell az új köntösben jelentkező veszélyekkel szemben, minden erőnkkel megvédjük határainkat és a magyar emberek biztonságát.”

II. Lajos se mondhatta volna szebben.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.