Egyre csak dagad a magyar olimpiabotrány: tolongnak az utódjelöltek, Borkai visszaszól

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 30.

Villámnarancs

„A miniszterelnök úr és köztem kiváló a kapcsolat.”

Aki a MOB-elnököt támadja, az a magyar sportot támadja a MOB-elnök szerint. Borkai így ír friss közleményében: „Tudom, sokan szeretnék a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki pozícióját betölteni. Elszomorít ez a sporthoz, az olimpia szellemiségéhez méltatlan támadás, mert a mostani, alaptalan híreszteléssel elsősorban a sportolóknak, edzőknek ártanak igazán, akik a medencében, a páston, a pályákon szívüket-lelküket kitették Magyarországért és a magyar sikerekért.”

false

 

Fotó: MTI

Tegnap óta újabb információkkal bővült a Népszava Borkai Zsolt MOB-elnök közeli lelépését prognosztizáló beszámolója. A lap meg nem nevezett forrásaira hivatkozva temeti és cikizi Borkait, minek logikus folyományaként szemlét is tart az önként jelentkező és a muszáj utódok nem is túl szűkös táborában.

Ezek szerint Borkai „érdeklődése is sokkal mérsékeltebb volt a MOB-bal kapcsolatos napi ügyek iránt, mint elődje (kell-e mondanunk, Schmitt Pál, höhö) esetében, ráadásul az idegen nyelvek sem tartoznak az erősségei közé”. Illetve „több súlyos hibát is elkövetett, de a legnagyobbat a beosztottai kiválasztásánál. Szabó Bence és Siklós Erik kialakították a belső terror rendszerét, a munkatársakat állandó félelemben tartották és tartják, a MOB-on belüli feszültség egyre nehezebben kezelhető és titkolható. Borkai nem oldotta meg ezeket a konfliktusokat, mert nem is tudott róluk, sosem titkolta, hogy számára sokkal fontosabb a győri polgármesteri tisztség, mint a MOB irányítása.”

A riói nyári olimpia során újabb gondok kerültek felszínre. Az már a magyar sportot rendkívül bőkezűen támogató kormánypártnak is sok volt, hogy a 2012-es londoni játékok 510 milliós költségével szemben a riói részvétel több mint egymilliárd forintba került.

De ne húzzuk tovább az időt, jöjjenek a jelöltek. Az önként jelentkezők ugyebár Scmitti és Kokó… akik pedig csak akkor vállalnák, ha odaállítaná őket a Párt: Deutsch Tamás és Gyulay Zsolt.

Még csak nem is sejtjük, hogy ki lesz a befutó, de ahogy a nóta mondja: Schmitt Pál valamit biztos kieszelt már. Ő már kinn az olimpián is kampányolt: díjátadóként is teli torokból énekelte a himnuszt Kozák Danutáék érméhez.

De míg elő nem jön a farbával, csak egy bizonyosság marad: Borkainak mennie kell, „több forrás is egybehangzóan megerősítette”.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.