Egyre csak dagad a magyar olimpiabotrány: tolongnak az utódjelöltek, Borkai visszaszól

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 30.

Villámnarancs

„A miniszterelnök úr és köztem kiváló a kapcsolat.”

Aki a MOB-elnököt támadja, az a magyar sportot támadja a MOB-elnök szerint. Borkai így ír friss közleményében: „Tudom, sokan szeretnék a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki pozícióját betölteni. Elszomorít ez a sporthoz, az olimpia szellemiségéhez méltatlan támadás, mert a mostani, alaptalan híreszteléssel elsősorban a sportolóknak, edzőknek ártanak igazán, akik a medencében, a páston, a pályákon szívüket-lelküket kitették Magyarországért és a magyar sikerekért.”

false

 

Fotó: MTI

Tegnap óta újabb információkkal bővült a Népszava Borkai Zsolt MOB-elnök közeli lelépését prognosztizáló beszámolója. A lap meg nem nevezett forrásaira hivatkozva temeti és cikizi Borkait, minek logikus folyományaként szemlét is tart az önként jelentkező és a muszáj utódok nem is túl szűkös táborában.

Ezek szerint Borkai „érdeklődése is sokkal mérsékeltebb volt a MOB-bal kapcsolatos napi ügyek iránt, mint elődje (kell-e mondanunk, Schmitt Pál, höhö) esetében, ráadásul az idegen nyelvek sem tartoznak az erősségei közé”. Illetve „több súlyos hibát is elkövetett, de a legnagyobbat a beosztottai kiválasztásánál. Szabó Bence és Siklós Erik kialakították a belső terror rendszerét, a munkatársakat állandó félelemben tartották és tartják, a MOB-on belüli feszültség egyre nehezebben kezelhető és titkolható. Borkai nem oldotta meg ezeket a konfliktusokat, mert nem is tudott róluk, sosem titkolta, hogy számára sokkal fontosabb a győri polgármesteri tisztség, mint a MOB irányítása.”

A riói nyári olimpia során újabb gondok kerültek felszínre. Az már a magyar sportot rendkívül bőkezűen támogató kormánypártnak is sok volt, hogy a 2012-es londoni játékok 510 milliós költségével szemben a riói részvétel több mint egymilliárd forintba került.

De ne húzzuk tovább az időt, jöjjenek a jelöltek. Az önként jelentkezők ugyebár Scmitti és Kokó… akik pedig csak akkor vállalnák, ha odaállítaná őket a Párt: Deutsch Tamás és Gyulay Zsolt.

Még csak nem is sejtjük, hogy ki lesz a befutó, de ahogy a nóta mondja: Schmitt Pál valamit biztos kieszelt már. Ő már kinn az olimpián is kampányolt: díjátadóként is teli torokból énekelte a himnuszt Kozák Danutáék érméhez.

De míg elő nem jön a farbával, csak egy bizonyosság marad: Borkainak mennie kell, „több forrás is egybehangzóan megerősítette”.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.