Egyre csak dagad a magyar olimpiabotrány: tolongnak az utódjelöltek, Borkai visszaszól

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 30.

Villámnarancs

„A miniszterelnök úr és köztem kiváló a kapcsolat.”

Aki a MOB-elnököt támadja, az a magyar sportot támadja a MOB-elnök szerint. Borkai így ír friss közleményében: „Tudom, sokan szeretnék a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki pozícióját betölteni. Elszomorít ez a sporthoz, az olimpia szellemiségéhez méltatlan támadás, mert a mostani, alaptalan híreszteléssel elsősorban a sportolóknak, edzőknek ártanak igazán, akik a medencében, a páston, a pályákon szívüket-lelküket kitették Magyarországért és a magyar sikerekért.”

false

 

Fotó: MTI

Tegnap óta újabb információkkal bővült a Népszava Borkai Zsolt MOB-elnök közeli lelépését prognosztizáló beszámolója. A lap meg nem nevezett forrásaira hivatkozva temeti és cikizi Borkait, minek logikus folyományaként szemlét is tart az önként jelentkező és a muszáj utódok nem is túl szűkös táborában.

Ezek szerint Borkai „érdeklődése is sokkal mérsékeltebb volt a MOB-bal kapcsolatos napi ügyek iránt, mint elődje (kell-e mondanunk, Schmitt Pál, höhö) esetében, ráadásul az idegen nyelvek sem tartoznak az erősségei közé”. Illetve „több súlyos hibát is elkövetett, de a legnagyobbat a beosztottai kiválasztásánál. Szabó Bence és Siklós Erik kialakították a belső terror rendszerét, a munkatársakat állandó félelemben tartották és tartják, a MOB-on belüli feszültség egyre nehezebben kezelhető és titkolható. Borkai nem oldotta meg ezeket a konfliktusokat, mert nem is tudott róluk, sosem titkolta, hogy számára sokkal fontosabb a győri polgármesteri tisztség, mint a MOB irányítása.”

A riói nyári olimpia során újabb gondok kerültek felszínre. Az már a magyar sportot rendkívül bőkezűen támogató kormánypártnak is sok volt, hogy a 2012-es londoni játékok 510 milliós költségével szemben a riói részvétel több mint egymilliárd forintba került.

De ne húzzuk tovább az időt, jöjjenek a jelöltek. Az önként jelentkezők ugyebár Scmitti és Kokó… akik pedig csak akkor vállalnák, ha odaállítaná őket a Párt: Deutsch Tamás és Gyulay Zsolt.

Még csak nem is sejtjük, hogy ki lesz a befutó, de ahogy a nóta mondja: Schmitt Pál valamit biztos kieszelt már. Ő már kinn az olimpián is kampányolt: díjátadóként is teli torokból énekelte a himnuszt Kozák Danutáék érméhez.

De míg elő nem jön a farbával, csak egy bizonyosság marad: Borkainak mennie kell, „több forrás is egybehangzóan megerősítette”.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.