„Hol vannak az aranyak, Borkai elvtárs, hm? Hát az érmek? Ideje lenne önkritikát gyakorolni, nemde?!” Hogy így mehet ez az egész kényszerképzetektől csatakos, aranylázas emberkedés, nos, azt nem a kisujjunkból szoptuk, bár sejtéseink voltak róla, de a maga gyönyörű valójában a Népszavából kellett megtudnunk.
Volt Rióban az olimpia afféle szatellitjeként ez a méregdrágából kihozott Magyar Ház, ahol egyfelől a magyar hazát próbáltuk népszerűsíteni, de még annál is jobban a 2024-es budapesti olimpia – dehogyis hagymázas – tervét. No, ezt nem látogatta senki emberfia, nemhogy a reménybeli célközönség negligálta, de annyira nem ment oda a kutya sem, hogy a Győri Balett – khm, ügyesen az utolsó napokra időzített – vendégjátékát még maga a helyszínen tartózkodó Orbán Viktor is kihagyta.
Üzenvén ezzel Győr polgármesterének, aki egyszersmind a Magyar Olimpia Bizottság vezetője is, hogy elégedetlen ám fiaink-lányaink teljesítményével. De annyira elégedetlen ám, hogy kinn tartózkodása alatt találkozni sem volt hajlandó Borkai Zsolttal.
Aki mindebből nyilván levette, hogy mi vár rá, pontosabban mit kell tennie. Hiszen a rendes menetrend szerinti tisztújítás még sokáig nem esedékes a MOB-nál. Nincs tehát mese, önkritikát kell gyakorolni és leköszönni. Vagy nem gyakorolni és úgy leköszönni, mondjuk eü-alapon. Különben el lehet köszönni nemcsak a MOB-tól, de a győri polgármesterkedéstől is.
És ami a leggyönyörűbb ebben az egész Rákosi-paródiában, az az, hogy ki fúrja legjobban Borkait?
Yesss, önök ismét kitalálták: Schmitt Pál.
