Amíg Tiborcz István járni tud, maradunk az EU-ban, bár Zalaegerszegen elkúrta a milliárdos közvilágítást

  • narancs.hu
  • 2015. december 25.

Villámnarancs

A járdán nem látnak a gyalogosok, sötétedés után használni a kerékpárutat maga a túlélő túra. Tiborcz cége jó pénzért elsötétítette Zalaegerszeget; villanyszerelőt kellett hívni utánuk.

„Tök sötét lett Zalaegerszeg egyes részein, mióta beüzemelték az új LED-lámpás közvilágítást” – írja az Index, de a kontármunkánál is érdekesebbek a részletek.

Az egymilliárdos beruházás – kell-e mondani? – EU-s pénzből indult áprilisban, s az akkor még vidáman Tiborcz István érdekeltségi körébe tartozó legenda, az Elios végezte. Kábé úgy, mint Mekk mester.

„Sokan panaszkodtak, hogy az új lámpák túlzottan koncentrált fényt bocsátanak ki, és leginkább az oszlopokat, semmint azok környezetét világítják meg.

Néhány hónap múlva már az önkormányzat sem tudta figyelmen kívül hagyni a problémákat, igaz, igyekezett diszkréten megtalálni az ügyben a megoldást” – írja a hírportál.

Nos, e diszkrét megoldás az volt, hogy újabb extra LED-lámpákat kellett felszerelni, szám szerint ötven darabot – nyilván nem ingyen. S időközben Tiborcz is elengedte az Eliost.

Ezek után már csak a számok maradnak. „Az Elios 470 milliós osztalékot fizetett tulajdonosainak a 2014-es forgalom után. A 3,5 milliárd forintos bevételből 2,9 milliárdot hoztak az állami és önkormányzati megrendelések.”

Megnyugodhat tehát mindenki, amíg Tiborcz István és a többi erre kijelölt udvaronc el bír fáradni a kasszáig, s az EU hajlandó finanszírozni ezt a vircsaftot, maradunk európaiak. Ilyen izé, kivilágítatlan európaiak…

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.