Az éj leple alatt elkövetett szoborállítás, a talapzaton látható fordítási hibák, a balhét elvinni próbáló, végtelenül szánalmas Lázár János, aki azt volt képes mondani, hogy „nem lesz avatóünnepség, mert a kormány nem triumfál, nem ünnepel” (mit ünnepelnél a náci megszálláson, te szerencsétlen?), a kussoló művész és a kussoló Orbán Viktor után újabb aljas szemétkedéssel gazdagodott a Szabadság tér története. Színre lépett Bencsik András, aki a Népszabadságnak elmondta, hogy ugyan teátrálisnak és zavarosnak tartja a szobrot, ám nem érti a vele szemben tanúsított „hisztérikus ellenállást”, illetve reményét fejezi ki, hogy „a békemenetnek nem kell megvédenie a szobrot”. Süket, aki e közlésben nem hallja a fenyegetést.
Pedig az lenne csak az igazi, ha kiszállna a békemenet! Most körülbelül úgy áll a dolog, hogy van egy emlékmű, egy köztéri szobor, amit megpróbáltak feltűnés nélkül, az éj leple alatt felállítani, s amit nem mernek felavatni, és amit minden bizonnyal a rendőrség fog védeni éjjel-nappal közpénzből. Akkor inkább védje tényleg a békemenet. Fuvarozza a Széles Tours a Szabadság térre a szokásos egy-kétmillió embert, kapják elő a „Nem leszünk gyarmat!” meg az „Aki agresszív fél. (így, vessző nélkül) Mi nem félünk.” feliratú ajzószerüket, és maradjanak is ott őrizni Orbán rendszerének máris szimbolikussá vált emlékművét.
Álljanak öntestükkel a tojások elé, érezzék mártírnak magukat, s közben megállás nélkül gyönyörködjenek a csodás műremekben, élvezzék minden porcikáját. Takarják ki, hogy mi többé ne lássuk, aztán olvadjanak bele, tegyék magukévá. Ha már úgyis nekik építették, akkor legyen szőröstül-bőröstül az övék. Úgy tűnik, már alig várják, hogy ez történjen. Csak Bencsiken, Bayeren meg a többi főkolomposon múlik, mikor veszi kezdetét e világra szóló gruppenszex. Az lenne csak az igazi, nem holmi hagyományos avatás.
