Megint központi irányelvek szerint hazudott a kormánysajtó: ennél gyorsabban már nem is lehet lebukni

  • - gm -
  • 2018. április 15.

Villámnarancs

A főváros lakói köszönik, jól vannak.

Tegnap minden valószínűség szerint több mint százezer tüntető vonult Budapesten (érdemes megnézni a levegőből készített, remek felvételünket), hogy kiálljon a demokrácia mellett. Nehéz megmondani, hogy mikor voltak utoljára ennyien az utcán, ahogy arra se könnyű választ találni, mikor indított ekkora ellentámadást tüntetés ellen a kormánymédia. Amikor még csak azt lehetett tudni, hogy demonstráció szerveződik szombatra, a lakájmédia már azonnal támadásba lendült, és a várost felgyújtani szándékozó rohamosztagosokról, Németországból importált gyújtogatókról beszélt, de nem felejtette el hozzátenni, hogy a rendőrség és a titkosszolgálatok készen állnak. Még a rendszeresen „biztonságpolitikai szakértőként” nyilatkozgató Georg Spöttlét is be kellett vetni, aki már golyóscsapágy csúzlikról és szupermolotov-koktélokról értekezett, illusztrációként pedig legtöbbször égő várost ábrázoló képet használtak ezekhez a „cikkekhez”.

Ehhez képest aki ott volt a tegnapi tüntetésen, vagy olvasta a tudósításokat, tudhatja, hogy talán soha nem volt ilyen békés demonstráció Budapesten. Pedig százezernél is több ember vonult fel, voltak köztük momentumosok, DK-sok, jobbikosok, Karácsony Gergely- vagy épp Vona Gábor-szimpatizánsok, vagyis igen vegyes volt a közönség. Nem volt se vascsúzli, se gyújtogatás, koktélt is csak az utcák melletti bárokban lehetett látni, és a szervezők nem győzték elmondani, hogy ők békében vonulnak. Semmi nem igazolódott be abból, amit a cselédmédia napokig harsogott. Nem lehet azt mondani, hogy itt vannak a rohamosztagosok, nem lehet erőszakkal riogatni, és  innentől azt sem lehet elővenni, hogy a főváros lakói menekülnek a lakásukból a tüntetés idejére, mert rengetegen épp az ablakból köszöntötték a demonstrálókat.

A tüntetésnek persze még meg kell találni a célját, mert erősen kérdéses, hogy az új választás követelése tud-e a jövő szombaton és azután is ugyanennyi embert kivinni az utcára. De a szervezők és a megmozdulók az első kihívást már teljesítették: végtelenül békésen, európai módon vonultak, és ez a nagyon színes tömeg azt üzente, hogy nem kér a gyűlöletkeltésből, meg az olyan hazugságokból, amivel őket is támadták.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.