Hülyék a bidére! – Le Meridien, vazze!

  • narancs.hu
  • 2014. május 3.

Villámnarancs

Le Meridien. Megvan? Méregdrága luxusszálló a főváros közepén. Pillanatnyilag az egyetlen olyan objektum, amelynek szerződése van a magyar Országgyűléssel arra, hogy elszállásolja a vidéki lakhellyel rendelkező parlamenti képviselőket, merthogy a nagy takarékosság jegyében a lakhatási támogatás megszűnt – tájékoztatta a Blikket az Országgyűlés.

Szép, nem?

Nem is annyira a tény, mint inkább az üzenet. Bár az is megérne egy misét, hogy miért is ördögtől való demagógia az ilyen dolgokat azonnal lélegeztetőgépre átszámolni, de üsse kő, legyen. S üsse kő, lakjék 187 ezerért a vidéki munkavállaló a legluxusabb hotelban, van az olyan, mint a Pasa park meg a többi.

De az a hülye, aki kigondolta, hogy ez így okés, hogy ez most a legjobb takarékossági üzenet a hazának, az azért elég szép példány, nem? Nos, őt aligha vezethette más, csak egyvalami. Jelesül az, hogy „miért ne?”, ezt is megtehetjük, megtehetem. Ez pedig színtiszta aljasság.

Ugyanakkor remek szórakozás néz ki nekünk az egészből, hiszen már most a nyakunkat tesszük rá, hogy ha valamelyik marhának lesz a képin oly vastag a bőr, hogy szállást vegyen magának a Meridienben, nyilván lesz azonnal valaki, aki névvel, címmel és rendszámmal azonnal fölnyomja a bulvársajtónak. S akkor láthatjuk, amint Bivajbasznádhy szenátor uram éppen rácsodálkozik a bidére, s olvasóriporterünknek meg jár a tízezer forint. Tehát csak bátran és vidáman. Úgysem lesz már ennél sokkal röhejesebb ez a szerencsétlen ország.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.