Szemünk se rebbenne, ha a bulvármédia valamelyik üdvöskéje azért emlegetne botrányt, hogy gyermekét nem nevezheti mondjuk Bredpittnek vagy Lédigagának. Csakhogy Hada Renáta (akinek a működése általában távol esik lapunk változatos szakterületeitől) most nem a szokott extravagáns húzásai valamelyikével került a Borsba, épp ellenkezőleg!
| ||
Pistinek szeretné nevezni születendő gyermekét, ám nem anyakönyveztetheti így, mivel Pisti nem szerepel a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet utónévjegyzékében. Gergő, Samu, Etelka van, Pisti nincs. És úgy tűnik, nem is lesz. Az intézet ugyanis több ízben elutasította Hada névbejegyzési kérelmét, mert – ahogy a Bors írja – „nem találja azt elég jónak az utónévkönyvbe való felvételhez”.
Méghozzá ezzel az indokkal: „A férfinevek túlzott becéző formáját ritkán engedélyezzük, kivéve, ha az bizonyíthatóan felbukkant az Árpád-korban.” Legalábbis ezt mondta a lapnak dr. Rácz Judit, az intézet munkatársa. Ami nemcsak karcsú válasz, de vérlázító is.
Mert miért épp az Árpád-kor a kályha? Talán addig voltak érvényben a „fajtatiszta” magyar névadási szokások? Netán az Árpád-ház kihalása után jött divatba a becenév? És miért csak a férfiaknál számít? Talán érdemes lenne ezekre is válaszolnia az intézetnek, mert ha esetleg azzal jönnének – ahogy az már előfordult –, hogy „a gyereket védik azzal, hogy nem engedik a bolondos, furcsa nevek használatát”, akkor épp itt az ideje, hogy kicsit magukba szálljanak. Mert azok után, hogy az utónévkönyvben olyan férfinevekre bukkanhatunk, mint Bardó, Buzád, Késav, Polidor, Gandalf és Csepel, az az érzésünk támad, hogy Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete elsősorban nem az olykor magukról megfeledkező szülőktől védi a gyereket, hanem saját nélkülözhetetlenségét próbálja mindenáron bizonyítani.
Csakhogy épp az ilyen fafejű hozzáállás kérdőjelezi meg a kompetenciájukat.
