A lap szerint Magyarország berni követét nagy titokzatosság veszi körül, ami még különösebb fénytörésbe helyezi Orbán Viktor gyakori svájci kiruccanásait. Nagy István nagykövet hivatalos életrajzát hiába kerestük a nyilvános fórumokon, pedig még az őt ismerő beszélgetőpartnereink számára is van néhány fehér folt az előéletében. És ezeket a foltokat a külügy sem hajlandó „kiszínezni”. „A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi törvény szerint a kormánytisztviselőnek közszolgálati vagy egyéb önéletrajza nem minősül közérdekből nyilvános adatnak, így nem áll módunkban azt elküldeni”, rázta le lapunkat lakonikusan a tárca – írja VH.
Ugyanakkor mindeme titokzatosság ellenére is elég sok mindent sikerült összeszedniük az ötvenhatos emigránsok gyermekeként fiatalon Amerikába települt veterán bankárról.
A hetvenéves nagykövet pályája csúcsának nyilvánvalóan az számított, amikor (2005 és 2012 között) a libanoni Audi Bank svájci leányvállalatának ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett. De Stephen I. Nagy már közvetlenül a rendszerváltozás után jó kapcsolatba került a lap és informátorai szerint Orbánnal, nota bene azon a Kékessy Dezsőn keresztül, akinek személyében az első Orbán-kormány párizsi nagykövetét, Orbánné tokaji üzlettársát, illetve Orbánék a 2002-es bukta után is jótevőlegesen kitartó hívét tisztelhetjük.
A cikk hosszan fejtegeti még Orbán egy időben ugyancsak besűrűsödött libanoni útjait s Mr. Arábia (Stephen I. Nagy) egyéb természetű ügyeit is, bezárólag az erdélyi gyerekek Zürichben fellépő kórusáig, s a 13 órás orbáni vonatozásig.
Mindez persze egyfelől lehet színtiszta spekuláció, bizonyos tények mérsékelt jóindulattal eszközölt csoportosítása, de kétségtelen, hogy a Ouaestor-panama fényében különleges megvilágítást kap, hiszen mindkét kapcsolat a 1990-es évek elejére nyúlik vissza. Emlékszik-e valaki a Fidesz 1994-es, Omega zenekarral közös plakátjaira, ahol a hatalmas Quaestor-felirat alatt Kóbor János pózol a párt valamelyik vezető figurájával? Ez persze csak kis színes adalék, lényegesnek és módfelett tanulságosnak az tűnik, hogy mindez a kilencvenes évek legelejére datálható.
Magyarul Orbán nem sokat lacafacázott, a gyújtó hevületű Hősök terei beszéd egy délutános kaland volt csupán. Ő a rendszerváltozás hajnalán már serényen hozzákezdett a gyűjtéshez. Így lett a budija mellett is stadion, s így lett nekünk Quaestor-botrány meg trafikmutyi, meg az összes többi gyalázat.
