Nem lesz itt semmiféle szakmai vita: Rétvári válaszolt

  • narancs.hu
  • 2020. július 1.

Villámnarancs

Így ír történelmet egy mindentudó államtitkár.

Ahogy mi is beszámoltunk róla, tegnapelőtt Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Facebook-oldalán a Történelemtanárok Egyletére (TTE) utalva azt állította, hogy  „az átdolgozott történelemtankönyveket nem sokkal megjelenésük után durva, politikai alapú, a szakmai érveket nélkülöző, szemlélet- és ízlésbeli (tehát nem szakmai és tényszerű) támadás érte.”

A TTE hamar reagált az amúgy jogász végzettségű (ám fideszes politikusként vélhetően mindent mindenkinél jobban tudó) államtitkár bejegyzésére; elfogadhatatlannak tartják, hogy szakmai véleménynyilvánításukat – amely itt olvasható – politikai alapú támadásnak minősítse bárki is. Az Egylet egyúttal felhívta figyelmét arra az ellentmondásra is, hogy míg Rétvári bejegyzése elején azzal jön, hogy „a kritikák megalapozatlanságát jól jelzi, hogy ezen könyvekből még egyetlen tanár egyetlen órát sem tartott”, addig a végén oda lyukad ki, hogy szerinte „a frissen elkészült átdolgozott könyvek a fentebbiek értelmében kifejezetten korszerű, jól tanítható taneszközök”.

Vagyis csak akkor számít a tanítási rutin, ha negatív a kritika.

A TTE emellett megjegyezte azt is, hogy mivel fontosnak tartják a szakmai szempontok szerint érvelő történelemtanárok véleményét, nyilvános vitára hívnák ki a tankönyv készítőit. Azt még nem tudni, hogy kihívás címzettjei ezt az egyébként teljesen korrekt és higgadt hozzáállást hogyan értékelik, de sok jóra nem számíthatunk.

Ugyanis Rétvári újabb Facebook bejegyzésében elsősorban megint terel, mondván, hogy a TTE válaszában az „üres vagdalkozáson túl tartalmi elem nem igazán volt”, majd ismét megcsillantotta szakértői képességeit, szerinte ugyanis a TTE hozzászólásából nem derül ki, hogy miért aggályos, ha a tankönyv Magyarország államiságának egyik jelképe, a zászló kapcsán az Alaptörvényt idézi, vagy hogy miért baj az, hogy a tankönyv a magyar őstörténettel kapcsolatban mítoszokat, hagyományos elgondolásokat ír le. „Minthogy érvek nincsenek, szellemi izgalom sem várható” – szögezi le bejegyzése végén Rétvári, s ebből egy dologra következtetünk.

Arra, hogy nem lesz itt semmiféle szakmai vita. Talán már ki is ment az államtitkári körlevél arról, hogy az a tankönyvszerző, aki beleállna egy ilyenbe, az magára vessen.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.