Orbán Viktor és a névrokonok

  • narancs.hu
  • 2014. január 18.

Villámnarancs

Tegnap a műjégpályán „Az év példaképe” díjátadó gálán Orbán Viktor volt a ceremóniamester. Az eseményről szóló tudósítás szerint a „miniszterelnök nagy sikertörténetnek nevezte a magyar kis- és középvállalkozói világot, és beszédében kitért a 2012-ben megalkotott új közbeszerzési eljárási szabályokra is. Elmondta, tíz közbeszerzési eljárásból nyolc általában hazai kkv-k győzelmével végződött, a nemzeti eljárásrendben bonyolítottak esetében pedig a magyar kkv-k győzelmi aránya meghaladta a 90 százalékot.”

És hogy mi ebben az újdonság? Hát az, hogy akkor ezek szerint Magyarországon az összes kis- és középvállalkozás vezetőjét Simicska Lajosnak hívják!

Micsoda véletlen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.