A héten Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője a Digi Start tévében járt. Azért hívták meg, hogy értékelje a Felcsút bajnoki bronzérmét (mi mást?), mely egyúttal az Európa Ligában való részvétel passzusa is. Szöllősi illetékes az ügyben, hiszen korábban Orbán akadémiájának volt a sajtófelelőse, mondhatnánk azt is hazajár Felcsútra, tudhat ezt-azt.
Szöllősi el is mondta, hogy főnöke az évtizedeken át
pusztulni hagyott magyar labdarúgás megújításának élére állt
azzal, hogy létrehozta 2006 körül futballakadémiáját a kert végiben, úgyhogy már épp itt volt ideje, hogy megtérüljön a befektetés.
Merthogy Szöllősi szerint a bajnoki bronzzal bizonyította a Felcsút, hogy nem volt hiábavaló tengernyi milliárdot beletolni a projektbe, ahogy ő mondta: „a Puskás Akadémia futballsivatagban lett egy oázis, ahol a semmiből elkezdtek futballistákat nevelni”.
Arról sajna nem esett szó, hogy a csapatra inkább az volt a jellemző, hogy „a semmiből elkezdtek játékosokat vásárolni”. Azt sem nagyon feszegette, hogy az egész produkció igazából csak 2010-től, Orbán hatalomra kerülésétől kezdett beindulni, azt azonban muszáj volt megjegyeznie, hogy „ha minden befolyásos politikus, volt miniszterelnök, államelnök valamilyen társadalmi ügyet felkarolna, amelyet a személyéhez tudnánk kötni, jótékonyság, oktatás valamilyen kulturális program, akkor az jó lenne, mert hát Orbán Viktorhoz köthető ez a projekt”.
Ami lefordítva
nem egyéb vaskos gyurcsányozásnál.
Ha Orbán megtette a magáét ellenzékben, akkor Szöllősi logikája szerint most Gyurcsányon a sor, hogy valamilyen társadalmi ügyet felkaroljon, „amelyet a személyéhez tudnánk kötni”. Szabad a gazda például az egészségügyben, a kultúrában, hátha ott is „gyorsabban haladnánk”.
