HANGADÓ - Lemez

A harmadik Mozart

Joseph Martin Kraus: Szimfóniák és hegedűverseny

  • Csengery Kristóf
  • 2014. június 15.

Zene

Mozart csak egy volt - s az az egy megismételhetetlen.

A zenetörténet mégis felkínált az utókornak néhány olyan egybeesést, amely a hangzatos megfogalmazások kedvelőit szlogenek gyártására ösztönzi. Két kiemelkedő zeneszerző is akadt, aki Mozarttal egy évben született: az egyik az angol Thomas Linley, aki nagyszerű tehetség volt, és pompás műveket írt, ám a sors rövidre szabta idejét e földön: mindössze huszonkét évesen vízbe fulladt egy csónakbaleset áldozataként. Jelentőségét illusztrálja, hogy halálát a hozzáértők nem évtizedek múltán, hanem ott és akkor tartották az angol nemzeti zene súlyos veszteségének. 't, "Tommasinót" - a kortárs brit zenetörténész, Charles Burney becézte így az ifjút - nevezték "az angol Mozart"-nak (találkozott is az igazival: Itáliában, 1770 áprilisában).

De volt egy harmadik Mozart is, "a svéd Mozart": Joseph Martin Kraus. ' - mert hát milyen nemzetiségű is legyen egy svéd Mozart - történetesen német volt: Miltenberg am Mainban született, s ezt tán mondani sem kell: 1756-ban, Wolfgang Amadéval egy esztendőben. Nála az évszámegybeesések még frappánsabbak: nemcsak születésének éve egyezik a nagy kortárséval, de halála is nagyon közel esik amazéhoz: 1792-ben, Mozart távozása után egy évvel ragadta el a tuberkulózis. És hogy hogyan lett a tisztviselő apa által jogásznak szánt német ifjúból "svéd" Mozart? Úgy, hogy Kraus huszonegy évesen Stockholmban próbált szerencsét, ahol III. Gusztáv vette pártfogásába. A király ötéves európai tanulmányútra küldte, majd visszatérve az északi fővárosba Kraus udvari zeneszerzőként bontakoztathatta ki életművét és karrierjét. Gyors válasz az operarajongók kérdésére: igen, ez az a III. Gusztáv, aki 1792. március 16-án egy maszkabálon összeesküvő tisztek merényletének áldozata lett, s akinek tragikus halála inspirálta Verdit Az álarcosbál megírására. Szegény Krausunk még elbúcsúzott patrónusától egy Gyászkantáta hangjaival, majd pár hónappal később, december 15-én követte Gusztávot az örökkévalóságba.

Ha tovább élhet, tán sikerül nagyobb hírre vergődve bekerülnie az utókor értékrendjében a nagy zeneszerzők közé. Így kismesterként tartják számon - és nemigen játsszák a műveit. Pedig a hozzáértők már a 18. században is hallották, milyen értékek rejlenek ebben a zenében. Ama bizonyos ötéves tanulmányúton Kraus a zene jó pár nagyságával találkozott: Gluckkal, Albrechtsbergerrel, Padre Martinival - és Joseph Haydnnal. ' mondta, megismerve a fiatal pályatárs tehetségét, hogy a kor két legtehetségesebb muzsikusa Mozart és Kraus.

Most a több mint három évtizedes múltra visszatekintő Capella Savaria készített felvételt három Kraus-műből, korabeli hangszereken, Nicholas McGegan vezényletével. A karmester a hazai korhű régizene-játszás hőskorában seregnyi koncertet adott az együttessel, és számos közös lemezfelvételük jelent meg. Aztán McGegan sokáig nem mutatkozott mifelénk, az eltelt évtizedek alatt nemzetközi hírű régizene-karmester vált belőle, mostanában pedig vissza-visszajár: a Capellával ez már a második "új szövetségbeli" CD-je, de felbukkant a Fesztiválzenekar élén is. A lemezen két Kraus-szimfónia (C-dúr, VB 128; cisz-moll, VB 140) fogja közre a szerző C-dúr hegedűversenyét (VB 151), melyet a Capella művészeti vezetője és koncertmestere, a nagyszerű Kalló Zsolt tolmácsol a tőle megszokott európai rangon: fordulatosan, könnyedén, virtuózan és szellemesen.

Ami a szellemességet illeti, McGegan vitalitástól feszülő vezénylése a szimfóniákban erre helyezi a legfőbb súlyt: ez a zene sok meglepetést, váratlan fordulatot, meghökkentő toldalékot, "kanyart", befejezést tartogat a hallgatónak. Ahogy a Capella fölényesen pontos, csiszolt és gondozott játékát hallgattam, úgy éreztem, mindez nem is annyira Mozartot, mint inkább a már említett másik nagy kortársat juttatja a hallgató eszébe. Ha engem kérdeznek, én Kraust nem "svéd Mozartnak", inkább Haydn kiváló követőjének nevezném. A "Papa" valószínűleg azért lelkesedett annyira ezért a zenéért, mert érezte, hogy rokon lélekkel van dolga.

Hungaroton, 1 CD

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.