Lemez

Tansman-Lutoslawski-Orbán-Selmeczi

  • Csengery Kristóf
  • 2014. június 15.

Zene

Az Erdődy Kamarazenekar a közelmúltban lemezt jelentetett meg lengyel és magyar zeneszerzők: Alexandre Tansman (1897-1986), Witold Lutoslawski (1913-1994), Selmeczi György (1952) és Orbán György (1947) műveiből, a koncertmester az együttes lelke-motorja, Szefcsik Zsolt, a karmester Marcin Naleţcz-Niesiolowski, a kiadó a 22 éve működő varsói Dux Records.

Különös CD ez, melynek műsora a zenehallgató számára a nevek olvastán először heterogénnek tűnik, de ha meghallgatjuk az öt darabot, az lesz a benyomásunk, hogy összeillenek. A lengyel származású, ám élete nagy részét Franciaországban töltő Tansman soha nem volt igazán modern komponista, zenéjét neoklasszikusként jellemzik a lexikonok, s a most megszólaló Triptyque (1930) is az. Lutoslawski a 20. század második felének egyik nagyja volt, igazi friss hanggal, itt azonban két viszonylag korai műve szerepel, a Nyitány vonósokra (1949) és az Öt népi dallam (1945). Tansman darabját a magyar fül bartókosnak hallaná - indokolatlanul, hiszen Bartók nemzetközi hatása inkább 1945 után érzékelhető, és Tansmant Stravinsky és főként a francia Hatok befolyásolták. Lutoslawski két műve ezzel szemben Bartók tényleges hatásáról árulkodik - és Selmeczi Versenymű négy hegedűre és vonósokra című opusában is ott kísért Bartók emléke (persze a kézenfekvő barokk allúziók mellett). Orbán sorozata, a könnyed-szellemes Udvari táncok pedig szintén adósa a nagy magyar elődnek, amellett, hogy a 17. század kódex-zenéit értelmezi újra. Az egész lemez arról szól, hogy a két lengyel még nem modern, Selmecziék pedig már nem azok - a posztmodern kor nyelvét beszélik. Meghökkentően egységes anyag - vonzó, szerethető zenék, sok ötlettel, a magyar szerzők esetében humorral. Naleţcz-Niesiolowski karakteresen vezényel, Szefcsikék dinamikusan, dús hangzással játszanak.

Dux Records, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.