NAPOZÓ - NYÁRI PROGRAMAJÁNLÓ - Színház a fesztiválokon

A napos oldal

Zene

Képzeljük el egy nyári fesztivál délelőttjét és kora délutánját! Legyen ez egy többnapos zenei dzsembori vagy egy csapatós összművészeti fesztivál, ahol hajnali 3 órakor még javában pörög a vendéglátás, és este 10 órától a jelenlévőknek egy bontás alatt álló gyárépület is szép tájnak tűnik.

Könnyen belátható, hogy néhány órás alvást követően kevés emberben ébred uralhatatlan vágy egy három és fél órás Hamlet-adaptációra, talán még egy félórásra sem. Körbenéztünk néhány fesztivál programja között, mit kínálnak a szervezők nappali fogyasztásra.

„Utószor szólt itten furulyám panasza”

A többnapos nyári fesztiválok között talán a Bánkitó Fesztivál az egyik legnaposabb fajtájú. Ahogy Zsigó Anna, a színházi programok szervezője elmondta, „miután az ember a sátrából kikelve elindul a tó felé, nem nagyon van olyan útvonal, hogy ne botoljon bele valamilyen programba”. Többéves tapasztalata alapján a látogatók legalább annyira igénylik a nappali kulturális kínálatot, mint az éjszakai életet. Ez az utolsó nyár, amikor ezt az igényüket be tudják nyújtani, mivel a Bánkitó Fesztivál a forráslehetőségek kezelhetetlenné vált beszűkülése miatt megszűnik. A rendezvény búcsútémája az „out of office”, vagyis a munkához és a munkából való kikapcsolódáshoz fűződő viszonyunk. Zsigó Anna elmondása szerint a folyamatos pénzszűkének és saját szervezői preferenciájának metszetében évről évre megjelentek az amúgy kevesebb megmutatkozási lehetőséget kapó társulatok és kísérleti vagy még formálódó előadások, részvételi projektek. Az idén ebbe a kategóriába tartozik a többi közt Egger Géza improvizatív Laboratóriumszínháza Véletlen krónikák címmel, ahol az érdeklődők nem csupán részeseivé válnak egy történetnek, de akár alakíthatják is azt. Hasonlóan aktív részvételt kínál a Dante Casino folklore című programja is, amely egy titkos erdei helyszínen játszódik, és Taylor Swift albumából kiindulva a legfiatalabb felnőtt generációt szólítja meg. A Kilépő csapata, valamint a Kb35 társulat pedig friss részvételi előadással jelentkezik. Előbbi Szerteszét címmel egy társaság megalakulását és szétbomlását követi végig, utóbbi „az önmegvalósítás, önérvényesítés, bizalom és együttműködés témaköreit érinti egy 90-es évekbeli kisvállalkozás történetén keresztül” a Benne vagy című produkció keretében.

A TÁP Színház szintén a Bánkitó Fesztiválra viszi az egyetlen látogató köré szőtt jelenetekből álló Egyperces színházát. Aki belép, egy előre eltervezett, lendületes helyzet főszereplőjévé válik. Nézők nincsenek, csak játszótársak és adrenalin. Egy mikrofont nyomnak a kezedbe, megszólal valami sláger, valaki felcsapja a sátor oldalát, és te egy nagyszínpad-hangulatban őrjöngő tömeg előtt találod magad. A könnyű vágták mellett máskor mélyebb regiszterekbe is belefuthatsz, amikor például el kell döntened, hogy a többiekkel együtt te is odaversz-e egy fölényét vesztett, kigyúrt agresszornak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.