Sokszor megy mostanában egy tévéshop-reklám, amiben rádiós műsorvezetőnek álcázott üde ifjak próbálnak félrefordított magyarsággal rábeszélni retardált ízlésű felnőtteket tíz CD-nyi rock & roll-klasszikusra, amit "mi, programszervezők" (értsd: szerkesztők) állítottunk össze, rendelje meg még ma. Nincs az ilyesmivel különösebb baj, a zöld örök, de akit inkább az abszolút jelen érdekel, ezt a szót jegyezze meg:
Tökéletes név, bárhogy fordítom, értelme van. Kötet, könyv, hangerő. Kötet, ahogy sorozatok darabjait szokás jelezni, Vol 1, 2 stb., merthogy sorozatokról van szó. Könyv mint könyv, ugyanis könyvekről is szó van. És, mert persze a zene körül forog az egész, hangerő, úgy is mint kakaó - lásd még Pump Up The Volume (MARRS, 1987), Tekerd meg a Volumét (Kispál és a Borz, 1994).
1991 szeptemberében jelent meg az első darab, a Volume One, a sorozat mindmáig tartó jellegzetességeivel: címlapján egy ragyogó tengeri hal, belül egy (vagy két) CD-nyi exkluzív (először itt hallható) zene és egy CD-méretű, 192 oldalas, színes könyv a lemez szereplőiről. Azóta eltelt öt év, tavaly decemberben a dupla CD (Volume 17) ünnepelte a születésnapot, a kiadó pedig erősebb és menőbb, mint valaha.
A legelső gyűjteményen ezt a névsort lehetett olvasni: Meat Beat Manifesto, Papa Strain, Nitzer Ebb, Kitchens Of Distinction, Throwing Muses, Darkside, Dr Phibes & The House Of Wax Equations, Popguns, Orb, New Order, Shamen, Fortran 5, Thrill Kill Kult, Consolidated, Wolfgang Press, Daisy Chainsaw, L. Kage. Az évfordulós duplán pedig ezt: Alabama 3, Elastica, Travis U, Terrorvision, Gallon Drunk, dEUS, Mor-phine, Björk, Longpigs, Rare, Little Axe, Turn-On, System 7, Curve, Drugstore, Throwing Muses, Elvis Costello, Auteurs, Catatonia, Cuckoo, Fruit, Mel McCrory, Divine Comedy, Cocteau Twins, Geneva, Fiel Garvie, Fringe, Bettie Serveert, Bill Janovitz, Mindless Drug Hoover. Nem akarom kétségbeesésbe kergetni aranyos korrektorainkat, csak érzékeltetni próbálom azt a töméntelen mennyiségű zenét, amiből biztos ízléssel válogatván segítenek nyomon követni, hogy mi történik a slendrián módon brit indie-színtérnek nevezett vidéken, de azért akad itt bőven más is.
A Volume
két Rob nevű angol édes gyermeke. A hangzóanyagért Rob Deacon felelős, az olvasnivalóért Rob Gibson. A 31 éves Deacon azelőtt a brit független szcéna egyik emblematikus cégénél, a 4AD-nél töltött éveket, a 34 éves Gibson a már megszűnt, Sounds című zenei hetilap főszerkesztő-helyettesi posztjáig vitte. Deacon megszállott rajongóként került a 4AD-hez a 80-as évek elején. 16 éves korában kezdte csinálni az Abstract című fénymásolt fanzine-t, teletömte 4AD-zenekarokkal (Bauhaus, Birthday Party, Cocteau Twins, X-Mal Deutschland stb.), volt, hogy 1500 példányt adott el belőle. A Volume-nál nyerő betű + hang formula próbaköreit az Abstract futotta, még nagyban (a lemez bakelit LP volt), azaz kicsiben (a hozzá járó magazin 32 oldalas), de kipróbálta a kazetta-verziót is (a Third Mind Recordsszal közösen adta ki a Life At The Top válogatást 1983-ban, rajta többek között Coil, Legendary Pink Dots, Muslimgauze). Ivo Watts-Russel 4AD-főnök rész-, majd teljes munkaidőben alkalmazta Deacont, aki azért közben saját cége, a Sweetbox Records ügyeit is vitte. 1988-ban búcsút intett a 4AD-nek, de nem volt szerencséje, mert a Sweetboxot gyorsan magával rántotta a Rough Trade lemezkiadó terjesztőhálózatának csődje.
Következett jó másfél év szünet, aztán a két Rob összeállt, CD-méretre szabták át a régi ötletet, és 1991 szeptemberében útjára indulhatott
a Volume
Volt némi mobil tőkéjük a monarchia jóvoltából (a fiatalok üzleti startját segítő Prince´s Youth Business Grant-ösztöndíj), szellemi apportjuk (kapcsolat zenészekkel, kiadókkal, újságírói és lemezkiadói rutin, ízlés, megérzés) és legalább két eredeti ötletük: nem szokásos módon, újsághoz kínáltak lemezmellékletet, hanem lemez mellé rendes, mutatós könyvet. Plusz a trópusi hal. Aminek az a története, mesélték a telefonba, hogy egyikük Ausztráliában búvárkodott, oxigénpalackkal, és beleszeretett a látványba. Már csak egy búvárfotós kellett, és a mélytengeri halak címlapsztárrá léptek elő - szép is, praktikus is, nincs féltékenység címlapra vágyó zenészek között, csak a nevüket kell kiírni. Fölül a húzónevek, lejjebb azok, akiket magukkal húznak, hitelesítenek, s akiket majd a Volume-nak is köszönhetően fölfedeznek. Merészebb és főleg a könyv miatt költségesebb vállalkozás, mint a már bizonyított indie-slágereket egybegyűjtő Indie Top 20 sorozat, de egyértelműen bejött: a még 15 ezer alatti példányszámban nyomott első "kötetek" antikvár értékké kezdenek válni, a mostaniak meg kifejezetten kelendőek. Az ambient-trance alsorozat nyitó darabja, a Kraftwerk előtt fejet hajtó Trance-Europe Express Vol 1 több mint 70 ezer példányban kelt el, a cég első öt évének kiadványai tavaly novemberre átlépték a 1,5 milliós összpéldányszámot. (A halakat meghagyták a fősorozatnak, az alsorozatok grafikus címlapot kaptak.) Elindították a legmodernebb kontinentális zenékre vadászó Trance-Europe Express amerikai (Trance Atlantic), ausztrál (Trance Pacific Express) és japán (Pacific State) párját, elkapták a berlini Love Parade mámorát (Berlin - Unwrapped), a drum´n´bass ritmusát (Breakbeat Science), a legkeményebb metálosok keménykedését (Metallurgy), az új brit kabaré őrületét (Misfits), és nincs megállás, három-négy havonta jön valami friss. Mindless Drug Hoover születésnapi rigmusával: "Éles és elmés írások / Humor és informatív csevely / Ezt megkaphatod a Guardianben is / De nem jár CD vele / Volume Volume / Baszott jó fejek / Volume Volume / Egy könyv és egy CD-lemez."
Szőnyei Tamás
