Megnyugtató újra megbizonyosodni arról, hogy az az ember, aki nagyon jó filmeket is tud csinálni, az a jó oldalon áll, erkölcsileg kikezdhetetlen, felvilágosult, tiszta, nyitott és régimódi gondolkodású ember. Ez újra meggyőzhet arról a hiú ábrándról, hogy a művészetben és erkölcsben való tehetség feltételezik egymást, és a gonoszokból legfeljebb csak fűzfapoéták meg giccsfestők válhatnak. A különféle zsoldokba állt nagy tehetségek mind csak kivételek, remélhetjük, és Milos Forman, a fehér holló, végre a szabályt erősíti.
A Larry Flynt ugyanis a közösségben élő ember alapkérdéseiről szól, és alapválaszt ad. Főhőse pornográf lapkiadó és mocskos disznó, akit, miközben ő fokozatosan felvirágoztatja kétes üzletágát, álszent erénycsőszök támadnak és próbálnak állandóan betiltani, ő pedig kiáll a jogaiért, nem hagyja magát - míg végül igazságot szolgáltatnak neki.
Forman elég öreg ahhoz, hogy többféle totalitárius cenzúrát ismerhessen. Joga van egy tanmesére a leállíthatatlan és befoghatatlan nagy szájról meg egy fura ember öntörvényéről. Nem arról, hogy van-e esélye a kisembernek a nagyok ellen, hanem arról a kisemberről, aki elhiszi, hogy van. Az ilyesmi egyformán ritka kincs az összes modern földrészen, vagyis a rendező összes hazájában. Odaát, Amerikában talán arra kell emlékeztetni sokakat, hogy ne vegyék magától értetődőnek azt, ami egyáltalán nem szükségszerű, itt mifelénk meg a biztatásra van szükség: nem a küzdelem fontosságát, hanem a győzelem lehetőségét, az államilag, bírósági ítéletben szállított happy endet jó (érdekes) megtanulnunk.
Az eredeti, valódi Larry Flyntet, a gyanús alakot, akinek élete a történet modelljéül szolgált, talán e lecke alapján látta Václav Havel is vendégül. Állítólag órákon át beszélgettek. Talán disznó vicceket meséltek egymásnak - a két, többé-kevésbé győztes szabadságharcos csata után. Milyen érdekes: az egyik éppen börtönben ült akkoriban, amikor a másik a jogaiért harcolt, hogy ne tilthassák el a csupasz fenekek közzétételétől. Hát erről van itt szó - egy formás fenék nincs is olyan messze a politikától.
Az előzőekből nem szükségképp következik, mégis így van: ez a film akkor nem jó, amikor erkölcsről, üzenetről, harcról szól. De szerencsére más is van benne. Embereket látunk, sőt sorsokat, a legtöbbet pedig egy pasast, akit egyik türelmetlen, önjelölt cenzora - lesből, puskával - örökre megnyomorított. A hős tolószékben ül, és jobb híján mániákusan harcol az igazáért, miközben elszáll felette az idő: eltelik vagy harminc év, és ezt ő sok jogi és meggazdagodási csatája közepette csak akkor veszi észre, amikor meghal a nő, aki a legtovább bírta mellette. Az a pillanat, amikor mégis rájön: dráma. Film a nagykönyvből. Sűrű, sokatmondó, és csak az veszi észre, aki akarja.
Ez így együtt, a köz- és a magánszál pedig a hatvanas évek (Forman évtizede) nagyszájúságának emlékműve, a hité és a lázadásé, meg ami közte van. És mementója annak is, ami utána következik: mert mindez elmúlt, slussz-passz, más idők jöttek, másfajta raj. Ez az alak meg, aki a film szerint nem tudott kilépni belőle, már egyáltalán nem tud lépni. De azért - és ez is a rendező javára írandó - sajnálnunk sem kell. Nem nagy generációs múltidézésre megy ki a játék. Minden út a kilencvenes évekhez vezet: a néző nem szabadulhat a gyanútól (és ez, gondolom, az alkotók szándéka is), hogy a hős egész szabadságharcát csupán azért vívta, hogy egy kis nyilvánossághoz jusson általa: növelje malac magazinja példányszámát és vele a bevételt. Ez a pasas nem Berger, sem McMurphy (pedig tűnhetne e kettő keverékének), az egész lázadás és jogvédelem csak ravasz reklámfogás talán.
Mindegy. Ha értem is harcol.
Deutsch Andor
The People vs. Larry Flynt, 1996, 134 perc; rendezte: Milos Forman; írta: Scott Alexander és Larry Karaszewski; operatőr: Philippe Rousselot; zene: Thomas Newman; szereplők: Woody Harrelson, Courtney Love, Edward Norton; forgalmazza az InterCom
Milos Forman filmjei
1955: Bízza csak rám! (Nechte to na mne), r. Martin Fric - a forgatókönyv társszerzője
1956: Automobil nagypapa (Dedecek automobil), r. Alfréd Radok - rendezőasszisztens + színész
1957: Kutyakölykök (Stenat), r. Ivo Novák - társ-forgatókönyvíró és rendezőasszisztens
1963: Meghallgatás (Konkurs) - rendező + társ-forgatókönyvíró
Fekete Péter (Cerny Petr) - rendező + társ-forgatókönyvíró
1965: Egy szöszi szerelme (Lásky jedné plavovlásky) - rendező + társ-forgatókönyíró
Jól fizetett séta (Dobre placená procházka) - tévéfilmrendező + társ-forgatókönyvíró
1967: Tűz van, babám! (Horí, má panenko!) - rendező + társ-forgatókönyvíró
1971: Elszakadás (Taking off) - rendező + társ-forgatókönyvíró
1972: Visions of Eight - Decathlon - rendező (dokumentum)
1975: Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo´s Nest) - Oscar-díj
1979: Hair
1981: Ragtime
1984: Amadeus - Oscar-díj
1986: Heartburn, rendező Mike Nichols, tévéfilm - színész
1989: Valmont
New Year´s Day, rendező Henry Jaglom - színész
1997: The People vs. Larry Flynt
