Magyar Narancs: Több mint 200 színész közül választottak ki téged. Jon Bon Jovi elől halásztad el Ash szerepét. Mit tudtál felhozni a magad javára?
Vincent Perez: Valószínűleg színházi tapasztalataim miatt esett rám a választás. Vagy tudja fene. Az amerikaiaknak szerintem az eddigi filmjeim túl intellektuálisnak számítanak. Dolgoztam együtt Michelangelo Antonionival (Túl a felhőkön), az tetszett nekik. Elhitték, hogy el tudok mesélni egy történetet. Szükségük volt valakire, aki a saját elképzeléseivel is hozzájárul a forgatókönyvhöz. Az első Hollótól valahogy el kellett térni. Nem volt könnyű dolguk a filmkészítőknek, nem helyettesíteni akarták Brandon Leet, hanem egész más sztorit akartak, új varjú kellett. Tim Pope-ot, a rendezőt Los Angelesben ismertem meg, és úgy tűnt, tudunk majd együtt dolgozni. Volt egy álma, ami nekem is elég hitelesnek tűnt. Amikor felajánlották, elkértem a forgatókönyvet, és gyorsan elfogadtam a szerepet. A forgatás viszont júniusban kezdődött volna, amikor én még egy másik filmben voltam nyakig. Nem mondhattam le, nem szokásom az ilyesmi. Elutaztam Oroszországba forgatni. Erre elhalasztották A holló forgatását, és megvártak engem. Végül mire megérkeztem Los Angelesbe, már csak két hetem volt felkészülni a szerepre. Nem gondolkodhattam túl sokat. De Tim Pope bízott bennem.
MN: Ez már a sokadik romantikus szereped. Már megint egy tragikus szerelem.
VP: Ezt nem lehet elmagyarázni. El tudom mondani, mit szeretek egy sztoriban, vagy miért tisztelem egy rendező munkáját. Szükséges, hogy legyen valami rejtélyes, ami izgalomba hoz. Elolvasok egy forgatókönyvet, és ha másnap még mindig fogva tart, sőt egy vagy két hét után is megmozgat valamit bennem a karakter, akkor el kell játszanom. A szerelmi történetek nagyon sok mindent elmondanak. Nagyon fontos a szerelem. A legnehezebb dolog a világon. Az a jó, ha a végén jóra fordul minden. Ám csak kevés olyan filmben szerepeltem, ami boldogan végződik. Mindig szakítok vagy földobom a talpam. Állandóan meghalok. A La Reine Margot-ban, a Cyrano de Bergeracban alig bírom. Ha elvállalok egy filmet, nekem az egész sztori kell. Sajna ezek a történetek vonzanak, pusztuljak a végin. Ez nem jelenti azt, hogy pesszimista lennék. Látod, lehet, hogy mégis az a jó, ha a végén meghal a hős.
MN: Tipikus kosztümös alak vagy.
VP: Szeretem a meséket, nekem még az Indokína is egy meséhez hasonlított. Nagyon sokat tanulsz, ha belemerülsz egy szerepbe. Együtt élsz vele, álmodsz róla, minden idődet vele töltöd. Valamit tanulni is kell ebből. A mesék segítenek a fejlődésben, nevelik az embert. Fontos, hogy a gyerekeknek meséket olvassunk. A gyerekek rávetítik gondjaikat a mesékre. Ha egy kislánynak elmondod a Hamupipőkét, akkor ő Hamupipőkének fogja látni magát, és félelmeit is így fogja megoldani. Másnap meg kér, hogy még egyszer olvasd fel a mesét, és a következő napon úgyszintén. Minden alkalommal többet tanul belőle, saját magáról elsősorban. Én is így vagyok a szerepeimmel. Kiválasztok egy szerepet, mert úgy gondolom, tanulok valamit belőle. A Holló kettőből az maradt, hogy mennyire fontos szembenézni a félelemmel. Fontos a félelmet kíváncsiságra cserélni, mert elkerülhetetlen része a létünknek. Magunk teremtjük. Nem kívülről jön. A forgatás alatt valószínűleg megtanultam egy kicsit jobban elfogadni magamat, sőt valahogy a halált is. Nagyon különös időszak volt nekem. Kétszer is konkrét életveszélyben voltam. Szinte a halál volt az élettársam, mert a filmben halott vagyok. A saját halálomon is elgondolkodtam, és a végén valahogy érettebbnek éreztem magam. Ez fontos, mert elmúltam harmincéves.
MN: Hiszel a halál utáni életben?
VP: Abban hiszek, hogy a körülötted élő emberek a halálod után részekben magukban hordoznak. A barátaid továbbélik az életedet.
MN: Franciaország legszebb színésznőivel játszottál, Catherine Deneuve, Isabelle Adjani, Sophie Marceau, Jacqueline Bisset. Lenyűgöző névsor. Milyen volt?
VP: A legfontosabb, hogy túléltem.
Nagy Elisabeth
(Berlin)
Visszhang a 43. oldalon.
