A hegedűnél mélyebb, a csellónál magasabb fekvésű, nazális tónusú hangszerrel mostohán bánt a zenetörténet: a brácsa sokáig csak töltőszólamként jött számításba, nem kapott szerepet szonáták vagy versenyművek hőseként.
A nap, amikor Dézsi Csaba András polgármester duettet énekelt Lukács László énekessel.
20 millióból készítenek Máté Péter emléklemezt és videoklipet.
Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.
A program beharangozója alapján valamiféle családi kamarazenére számítottunk (Tony Shanahan basszusgitáros mellett Smith lánya, Jesse játszott billentyűs hangszereken, fia, Jackson pedig gitáron).
Most épp "életmű-összefoglaló kiadványok kiadására".
A sokadik újrakezdésen van túl a pécsi származású énekesnő, aki tíz év után egy zalai faluba költözött a fővárosból. Elkezdett programokat szervezni és közösséget építeni a környéken, MoJazzter néven pedig új zenekara alakult, amelyet az eddigi legprofibb hozzáállással szeretne menedzselni.
A női zeneszerzőkről szólva a teljesítményük mellé ma még gyakran odateszik, hogy nő – beleértve, ha nem is mindig kimondva, hogy „noha”, „pedig”, „bár”. A zeneszerzés alkotó tevékenység, s a nők feltűnése ebben sokak számára még mindig különleges.
