Hangadó – klasszikus zenei melléklet

A kottában a helye

Zeneszerző nők

Zene

A női zeneszerzőkről szólva a teljesítményük mellé ma még gyakran odateszik, hogy nő – beleértve, ha nem is mindig kimondva, hogy „noha”, „pedig”, „bár”. A zeneszerzés alkotó tevékenység, s a nők feltűnése ebben sokak számára még mindig különleges.

Társadalmi helyzetük, a korszellem és a – nagyrészt általuk is kényszerűen elfogadott – szerepük miatt a nők mindig hátrányból indultak az alkotó pályákon. Így minden bizonnyal nagyon sok tehetség elveszett, elsorvadt, de főleg ki sem bontakozhatott.

A zenében a komponálás hagyományosan szoros egységet alkotott az előadó-művészettel (ma, sajnos, kevésbé); a zeneszerzők szinte kivétel nélkül a hangszerjátékból indultak, és sokszor párhuzamosan művelték a darabok komponálását és előadását. A női hangszerjátékos vagy énekes nem volt ritkaság, még ha bizonyos korokban és bizonyos helyekről ki is voltak tiltva, főleg egyházi parancsra. De még a hangszerjátékban is erős volt a férfidominancia: a legtekintélyesebb zenekarok némelyikébe, így a Bécsi Filharmonikusok és a Berlini Filharmonikusok zenészei közé még néhány évtizeddel ezelőtt is csak nagy harcok árán, vagy csak óvatosan vettek föl nőket. Ez mára persze radikálisan megváltozott, számos együttesben akár még több nő is játszik, mint férfi.

Azt is meg szokták említeni (biztatásul? vigasztalásul?), hogy „sok” női zeneszerző létezett már korábban is. Hát, biztosan sokkal több, mint ahányról tudunk. Annál is inkább, mert itt is volt „ghost writing”, azaz a nők művei­nek férfi szerzők általi kisajátítása. De ez sem csak a zeneszerzésre korlátozódott – a szobrász Camille Claudel néhány művét Rodin jegyezte, Colette első regényeit a férje adta ki saját nevén, és még hosszan lehetne sorolni a példákat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.