Mikor 2022 júniusában Todd Phillips egy vörös forgatókönyv-borítóval bejelentette, hogy folytatja a Jokert, valóságos extázis fogadta a hírt. Most, két évvel később azonban a hatalmas várakozásból hatalmas bukás lett – ebben a cikkben annak próbálunk utánajárni, mi vezetett ehhez.
A valószínűtlen siker
Todd Phillips rendezőt elsősorban olyan vígjátékairól ismerjük, mint a Sulihuligánok vagy a Másnaposok-sorozat, esetleg a Terhes társaság. Nincs abban semmi különös, ha egy idő után valakinek elege lesz a féktelen nevetésből és valami komolyabbra vágyik: Craig Mazin például azután készítette el az elmúlt évek egyik legjobb és legnagyobb hatású sorozatát, a Csernobilt, hogy a Horrorra akadva, vagy épp a Másnaposok néhány részének forgatókönyvén dolgozott. Hozzá hasonlóan Phillips is szerette volna megalkotni a saját magnum opusát, így talált rá Joker figurájára, akit valójában senkinek sem kell bemutatni: a világ egyik legismertebb képregényhősének legkedveltebb ellenfele, akit nem is olyan régen még Heath Ledger Oscart érő alakítása tett fel újra a filmes térképre.
A rendező végül 2016-ban vetette fel először a Warner Bros.-nak a Joker ötletét. Ekkor már túl volt egy komolyabb hangvételű, de azért még mindig a vígjátékkal kacérkodó filmen (Haverok fegyverben), és közben gőzerővel dübörgött a szuperhősláz, amelynél immár egy évtizede a rivális Marvel diktálta a tempót.
Phillipsnek ugyanúgy felkínáltak már korábban képregényfilmeket, mint a főszereplő Joaquin Phoenixnek, ám mindketten elutasították a dolgot. Arra vágytak ugyanis, hogy egy komolyabb hangvételű moziban ők maguk alkothassák meg a figurát, és ne egy már létező franchise-hoz csatlakozzanak. Ma már nehéz visszakövetni, kinek is jutott eszébe hamarabb a Joker, a színésznek vagy a rendezőnek – mindenesetre az a realista, két lábbal a földön álló, vagy inkább a mocsokban taposó megközelítés, amit a filmben láthatunk, kettejük közös ötleteléséből született meg.
Ehhez persze az is kellett, hogy a DC többször is sikertelenül próbálta utánozni a Marvel minden mindennel összefüggő univerzumépítését. A projekt iránt egy ideig Martin Scorsese is érdeklődött, majd mikor háttérbe vonult, a Warner igyekezett elérni, hogy legalább Leonardo DiCapriót benyomják a főszerepre. A film keletkezéstörténetének egyik legviccesebb alfejezete viszont az, hogy Jared Leto – aki az Öngyilkos osztagban egyszer már magára öltötte Joker szerepét – annyira berágott, hogy a neki ígért önálló film helyett egy új Joker érkezik új főszereplővel, hogy megpróbálta ellehetetleníteni a projektet, majd amikor mindez nem sikerült, kirúgta a saját ügynökét.
Végül Todd Phillips és Joaquin Phoenix kitartottak eredeti ötletük mellett és megszületett a Joker: egy képregényfilm, amelyben nincsenek csilli-villi díszletek, kártyavárként összedőlő épületek vagy repülő szuperhősök – csak egy mentálisan sérült, csalódott ember, akit ugyanúgy magára hagyott a rendszer, mint többmillió társát. A Bosszúállók-filmek helyett az alkotás inkább Scorsese olyan korai munkáit idézte, mint a Taxisofőr vagy A komédia királya.
Benne volt a pakliban, hogy a Joker az ekkor még hasító Marvel-filmek mellett a földbe áll, de nem így lett. A Warner végül 55 milliós büdzsét szavazott meg a mozira, ami egy képregényfilm esetén aprópénznek számít, majd ennek körülbelül kétszeresét költötték a marketingkampányra. A Joker végül zajos sikerrel mutatkozott be a Velencei Filmfesztiválon, ahol a fődíjat is elvitte – ám ekkor még mindig kérdés volt, hogy mit szólnak hozzá a nézők.
A bemutatót hatalmas kérdőjelek kísérték, sokan ugyanis az erőszak dicséretét látták a filmben, és hét évvel azután, hogy A sötét lovag – Felemelkedés egyik vetítésén a coloradói Aurorában egy 24 éves férfi fegyvert rántott és 12 embert megölt, 70-et pedig megsebesített, sokan attól tartottak, hasonló incidensek következhetnek be. Végül nem történt ilyen, Velence után pedig a Joker az egész világot bevette: világszinten több mint egymilliárd dollárt hozott, amely rekordnak számított a 18-as karikás filmek között (ezt épp idén döntötte meg a Deadpool & Rozsomák); 11 Oscar-díjra jelölték, köztük a Legjobb film és a Legjobb rendező kategóriában, Phoenix a Legjobb férfi főszereplők, Hildur Guðnadóttir pedig a Legjobb filmzene kategóriában győzött is.
Folytatás, de milyen?
Ekkora gigasiker után persze azonnal felvetődött a folytatás ötlete – annak ellenére hogy Phillips és Phoenix is egyetlen, egyszeri és egyedülálló filmként gondolt a Jokerre. Ennek ellenére a színész képtelen volt elengedni a szerepét: a bohóc figurája álmában kísértette, egy alkalommal pedig azt nyilatkozta, rengeteg lehetőséget lát még a karakterben. Végül a The Hollywood Reporter egy hónappal a film hivatalos bemutatója után már arról számolt be, hogy készül a folytatás – bár egy rivális filmes lap, a Deadline Hollywood még aznap cáfolta ezt az értesülést. A kedvező kritikai és nézői visszajelzések miatt mindenesetre hamar elkezdtek ötletelni a második részen – csak abban nem volt egyetértés, milyen irányba induljanak el.
Egy ponton komolyan felvetődött, hogy Broadway-darabban folytatnák Arthur Fleck sztoriját, ám a koronavírus-járvány – sajnos vagy szerencsére – elmosta ezt az ötletet. A musical műfaj azonban szöget ütött Phillips és Phoenix fejében: külön vonzotta őket, mennyire kockázatos manapság zenés-éneklős filmmel kijönni, különösen, ha azt fiatal férfiaknak szánják – ez ugyanis a képregényfilmek fő célközönsége. Azt érezték ugyanis, hogy ezzel is megkülönböztethetik a projektet a futószalagon készülő akciódús szuperhősfilmektől. Ha már Jokerről van szó, természetesen hamar felvetődött női partnere, azaz Harley Quinn neve is, akivel az elképzelésük szerint egyfajta „pszichotikus tangót” járna a karakter – mindez pedig még illene is Arthur Fleck egyre inkább megbomló tudatához.
Végül hivatalosan 2022 nyarán erősítették meg a folytatás tényét, ekkor derült fény a Folie á Deux címre is, amely magyarul Kétszemélyes téboly lett. Még abban az évben új főnököt kapott a DC filmes részlege, rendhagyó módon ráadásul nem egy producer, hanem egy nagyon is aktív filmes, James Gunn személyében, aki srögtön bejelentette, hogy vége az egyénieskedésnek, innentől fogva a rivális Marvelhez hasonlóan ő is szorosan a kezében tartja a készülő projekteket – erről ebben a cikkünkben számoltunk be. Ez alól kizárólag Todd Phillips Jokere és az ahhoz kísértetiesen hasonló, ugyancsak világsiker tarató, Matt Reeves-féle Batman kapott felmentést.
A Joker folytatása tehát továbbra is Phillips teljes kreatív felügyelete alatt készülhetett. Ő nemcsak azzal lepte meg a rajongókat, hogy jukebox-musicalnek bélyegezte a filmet, de mindenhol igyekezett hangsúlyozni, mennyire formabontó folytatásra készül. „Mi értelme csinálni bármit is, ha nem csinálod össze magad a félelemtől? A kockázatok függője vagyok. Amitől nem tudsz este aludni, amitől kihullik a hajad. Ez az izzadság az, ami előre hajt” – nyilatkozta a Variety-nek.
Harley Quinn szerepére felkérte Lady Gagát, a világ egyik legismertebb énekesét, aki színészként is többször bemutatkozott már, ám amit Phillips kért tőle, az még neki is szokatlan volt: nem a szokott módon kellett énekelnie, hanem sokszor direkt hamisan vagy elcsukló hangon. A Joker 2 ugyanis Phillips elgondolása szerint nem szokványos musical, ahol a karakterek egyszer csak ok nélkül dalolászni kezdenek: itt a zenés részek inkább csak dialógok, mivel azonban Arthur Flecknek nincs eszköze kifejezni az érzelmeit, hagymázas, elképzelt dalokban mondja el azokat. Mindez önmagában is elég szokatlan lenne – egy musical, ami direkt rosszul szól –, ám képregényfilmként még a szokottnál is furább. Ezzel Phillips is tisztában volt: vagy bejön a dobása, mint az első rész esetén, vagy megbukik. Ma már látjuk, hogy utóbbi történt.
Kétszemélyes tébolyból egyszerű borzalom
Az első rész sikere után a folytatásra Phillips immár blockbusterhez illő büdzsét, 200 millió dollárt kapott, melyhez tetemes marketinges költés is párosult. A szakírók szerint így a filmnek ahhoz is 450 milliót kellene összegyűjtenie, hogy egyáltalán nullszaldóra kijöjjön. Sokat elárul a film fogadtatásáról, hogy már ez is kérdőjeles – nemhogy az, sikerül-e megdöntenie az első rész egymilliárdos bevételét.
A film az elődjéhez hasonlóan a Velencei Filmfesztiválon mutatkozott be – és már az itteni fogadtatása is minimum ellentmondásos volt. A legtöbb kritikus ugyan dícsérte Phoenix és főleg Lady Gaga alakítását, de maga a film inkább felemás kritikákat kapott – nem volt meg tehát az a pozitív hájp, ami az első részt hozzásegítette az első kiugró bevételi eredményekhez.
A második, talán ennél is nagyobb csapást a CinemaScore jelentette. A 45 éve alapított cég skálája az egyik legismertebbnek és legmegbízhatóbbnak számít Hollywoodban. Ennek lényege, hogy az amerikai nagyvárosokban közvetlenül a vetítés után személyesen kérik ki a mozinézők véleményét, akik egy ötfokú skálán osztályozhatják, mit láttak – a film így egy iskolai osztályzáshoz hasonló végső értékelést kap (az Egyesült Államokban, A-tól F-ig értékelnek az iskolában, előbbi a mi ötösünknek, utóbbi az egyesünknek felel meg). A+, azaz csillagos ötös minősítést jellemzően a pénztáraknál legsikeresebb filmek, vagy épp az Oscarért eséllyel induló mozik kapják; a legrosszabb, F-es minősítést (azaz karót) eddig mindössze öt film gyűjtött össze (A doboz, Bogárűző, Darkness – A rettegés háza, a George Clooney-féle Solaris, Wolf Creek – A haláltúra), mindegyik orbitális bukta volt.
A Joker második része D CinemaScore-t, azaz mindössze kettest kapott, amely minden idők legalacsonyabb értékelése a képregényfilmes műfajban. Az előző negatív rekordot az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb beégése, a 2015-ös A fantasztikus négyes tartotta, de még az is C-, azaz hármas alát kapott. Ez azt jelenti, hogy a nézők egyenesen rühellik a Kétszemélyes tébolyt.
Hasonlóan állnak a filmhez a kritikusok is: míg a velencei premiert követően a film értékelése 48 százalékon állt a kritikákat összegző RottenTometoes oldalon, mára 33 százalékra csökkent – az oldal nemrég bevezetett nézői értékelése, a Popcornmeter pedig még ettől is alacsonyabb: 31 százalék. „A folytatás, amelyre semmi szükségünk nem volt. Phoenix és a dicsőséges Gaga csapdába esve vergődik egy örömtelen musicalben” – fogalmazott Pete Travers, az ABC News és a Rolling Stone ismert kritikusa. „Félkész, félszívű musical egy sztárral, aki tud énekelni (Lady Gaga Lee Quinzelként, azaz Harley Quinnként), és egy másikkal (Phoenix) aki nem tud vagy nem is akar” – írta New York Times. „A Jokernek volt mondanivalója, a Kétszemélyes téboly viszont úgy tűnik, csak összefüggéstelenül motyog magában” – áll a Toronto Star kritikájában.
A helyzet a bevételi oldalon sem túl fényes. A Joker 2 a bemutatója hétvégéjén 40 milliós eredményt ért el a tengerentúlon és 81 milliót azon kívül – ez pedig még az időközben lejjebb vitt elvárásokhoz képest is csalódás. Csak viszonyításképp: az első rész Amerikában ennek több mint duplájával, 96 millióval nyitott és meg sem állt 335 millióig, világszinten pedig egymilliárdig. Az máris látszik, hogy ez az eredmény a folytatás számára csak álom marad.
Phillips tehát hatalmasat kockáztatott, ám végül veszített – csak úgy, mint Francis Ford Coppola, aki ugyancsak valódi hazárdjátékot folytatott a Megalopolis című, évtizedek óta dédelgetett filmtervével, ám a közönség végül nem volt vevő a dologra. Arról, hogy a Kétszemélyes téboly és Coppola hiúsági projektje jó-e vagy megérdemli-e a sorsát, persze lehet vitatkozni – de azzal, hogy a hasonló, az átlagtól kissé bátrabb mozik sorban hasalnak el, végső soron a nézők veszítenek: a COVID és a sztrájkok után még mindig köhögő filmipar ugyanis ezzel csak még szürkébbé és még szabálykövetőbbé válik, a stúdiók pedig még annyit sem fognak kockáztatni, mint eddig.
