Hangadó – klasszikus zenei melléklet  

„Talán Platónt”

  • rés a présen
  • 2021. október 13.

Zene

Hámori Máté karmester, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője

rés a présen: Van köze a neurobiológiának a komolyzenéhez?

Hámori Máté: Édesapám, Hámori József neurobiológus volt. Ha rá gondolok, ez a két dolog jut eszembe, mert talán ez a két fogalom, mely számára a legfontosabb volt, pláne, ha a komoly szót elvesszük a zene elől, mert nagyon sokféle zenét hallgattunk kicsi korom óta – például rengeteg dzsesszt vagy Beatlest. Zongorázni is egy Beatles-szám miatt kezdtem komolyabban, a Let It Be-t szerettem volna lejátszani, ezért fogadtak mellém végül tanárt. Amióta apám meghalt, egyre gyakrabban veszem észre, hogy az ő mondatait, gondolatait használom a szövegeimben amikor a koncerteken a zenéről beszélek. Arról, hogy miért zenélünk, hogy működik az agyban mindez, vagy hogy az éneklés ősibb-e, mint a beszéd. Bizonyos szempontból sikerült kapcsolódnom az ő munkásságához, ami jó érzés.

rap: Milyen ötlettől vezérelve hozta létre a Beethoven-projektet?

HM: Az ötlet a feleségem fejéből pattant ki, mikor a Beethoven-évhez kerestünk valami újszerű projektet. A lényeg, hogy azokhoz is megpróbáljuk közel vinni a zene üzenetét, akik látszólag kizáródtak ebből a világból, és akik emellett Beethovennel más szempontból is tudnának azonosulni: a hallássérültekhez és siketekhez. Olyan koncerteket szervezünk nekik, ahol beülhetnek a zenekarba, játék közben megfoghatják a hangszereket, a félénkebbek lufikat, amik felerősítik a zene rezgését, és így kapcsolódhatnak be a zenélés áramlatába. Az első ilyen koncert életem meghatározó érzelmi és zenei élménye volt. Átélni milyen erősen működik ez a kapcsolatteremtés, még a hangokon túl is. A következő koncert november 5-én lesz a BMC-ben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.