rés a présen: Van köze a neurobiológiának a komolyzenéhez?
Hámori Máté: Édesapám, Hámori József neurobiológus volt. Ha rá gondolok, ez a két dolog jut eszembe, mert talán ez a két fogalom, mely számára a legfontosabb volt, pláne, ha a komoly szót elvesszük a zene elől, mert nagyon sokféle zenét hallgattunk kicsi korom óta – például rengeteg dzsesszt vagy Beatlest. Zongorázni is egy Beatles-szám miatt kezdtem komolyabban, a Let It Be-t szerettem volna lejátszani, ezért fogadtak mellém végül tanárt. Amióta apám meghalt, egyre gyakrabban veszem észre, hogy az ő mondatait, gondolatait használom a szövegeimben amikor a koncerteken a zenéről beszélek. Arról, hogy miért zenélünk, hogy működik az agyban mindez, vagy hogy az éneklés ősibb-e, mint a beszéd. Bizonyos szempontból sikerült kapcsolódnom az ő munkásságához, ami jó érzés.
rap: Milyen ötlettől vezérelve hozta létre a Beethoven-projektet?
HM: Az ötlet a feleségem fejéből pattant ki, mikor a Beethoven-évhez kerestünk valami újszerű projektet. A lényeg, hogy azokhoz is megpróbáljuk közel vinni a zene üzenetét, akik látszólag kizáródtak ebből a világból, és akik emellett Beethovennel más szempontból is tudnának azonosulni: a hallássérültekhez és siketekhez. Olyan koncerteket szervezünk nekik, ahol beülhetnek a zenekarba, játék közben megfoghatják a hangszereket, a félénkebbek lufikat, amik felerősítik a zene rezgését, és így kapcsolódhatnak be a zenélés áramlatába. Az első ilyen koncert életem meghatározó érzelmi és zenei élménye volt. Átélni milyen erősen működik ez a kapcsolatteremtés, még a hangokon túl is. A következő koncert november 5-én lesz a BMC-ben.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
