Visszhang: koncert

Patti Smith

Visszhang

A program beharangozója alapján valamiféle családi kamarazenére számítottunk (Tony Shanahan basszusgitáros mellett Smith lánya, Jesse játszott billentyűs hangszereken, fia, Jackson pedig gitáron).

Az est szertartásos kezdése alapján – milyen jó, hogy újra itt vagyunk, pandémia után – várakozásunk beigazolódni látszott. A színpadkép puritán, nincsenek látványelemek, minden a „magasztos mondanivalóra” fókuszál. Azonban a második szám, a Redondo Beach bakija után valóban családiassá válik a hangulat. És ami legmeglepőbb: nem hiányzik a dob. Még úgy sem, hogy elsősorban az ismerős régi (rock) dalokat halljuk: Dancing Barefoot, Because the Night, Pissing in the River, Ghost Dance, Gloria. Patti Smith úgy táncol, mintha egyedül lenne, úgy énekel, mintha most először kiáltaná világgá mindazt, amit a szabadságról gondol. Rutinnak nincs nyoma, ami persze biztosan nem igaz. De az biztos, hogy tudja jól, épp melyik városban lép fel. Erről nemcsak az angolul elszavalt három magyar vers (Pilinszkytől az Egy arckép alá és az Introitusz, illetve Ady Fekete zongorája) tanúskodik, de az a komolyság is, ahogy „itt és most” a lázadás szükségességéről, a személyes felelősségünkről énekel. Mindez persze veszélyes játék, hiszen Smith egyértelműen a múlt követe, költészetét Bob Dylan meg Jim Morrison ihlette, csupa régi dolog: szabadság, szerelem, béke. De a varázslat ennyi év után is működik, ami 2021-ben valóban a megtestesült csoda.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.