„Uj (!) reménysugár.
I. rész (melyben a dolog fejlődni kezd a lehető legszebben)
II. rész (melyben mintha a reménysugár való boldogságot hozna)
III. rész (melyben egy csapásra minden fenekestől felfordul)”
Ez a néhány hevenyészett sor, amelyet a fiatal Bartók Béla egy neki szóló levél hátoldalára jegyzett fel, a zenetörténeti kutatás sejtése szerint nem más, mint az 1904-es zongorára és zenekarra szerzett Scherzo vázlatos programja. Az eredetileg Burleszk címet viselő alkotás igazán nem tartozik a kiforrott stílusú és gyakran előadott Bartók-kompozíciók közé, így csak annál inkább kíváncsiak lehetünk majd a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának jövő szerdai hangversenyére, ahol Fejérvári Zoltán szólójával és a kiváló Riccardo Frizza vezényletével ez a mű is elhangzik majd (Zeneakadémia, október 27., fél nyolc). A műsoron azért a Táncszvitet is ott fogjuk találni, valamint az ifjú Bartók átmeneti példaképe, vagyis Richard Strauss két művét: a Scherzo számára közvetlen mintát kínáló koncertdarabot, a Burleszket, valamint a Don Juan szimfonikus költeményt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
