„Uj (!) reménysugár.
I. rész (melyben a dolog fejlődni kezd a lehető legszebben)
II. rész (melyben mintha a reménysugár való boldogságot hozna)
III. rész (melyben egy csapásra minden fenekestől felfordul)”
Ez a néhány hevenyészett sor, amelyet a fiatal Bartók Béla egy neki szóló levél hátoldalára jegyzett fel, a zenetörténeti kutatás sejtése szerint nem más, mint az 1904-es zongorára és zenekarra szerzett Scherzo vázlatos programja. Az eredetileg Burleszk címet viselő alkotás igazán nem tartozik a kiforrott stílusú és gyakran előadott Bartók-kompozíciók közé, így csak annál inkább kíváncsiak lehetünk majd a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának jövő szerdai hangversenyére, ahol Fejérvári Zoltán szólójával és a kiváló Riccardo Frizza vezényletével ez a mű is elhangzik majd (Zeneakadémia, október 27., fél nyolc). A műsoron azért a Táncszvitet is ott fogjuk találni, valamint az ifjú Bartók átmeneti példaképe, vagyis Richard Strauss két művét: a Scherzo számára közvetlen mintát kínáló koncertdarabot, a Burleszket, valamint a Don Juan szimfonikus költeményt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
