Interjú

„Sikoltozva táncol a közönség”

Takáts Eszter énekes, dalszerző

  • Láng Dávid
  • 2021.10.13 21:00

Zene

A sokadik újrakezdésen van túl a pécsi származású énekesnő, aki tíz év után egy zalai faluba költözött a fővárosból. Elkezdett programokat szervezni és közösséget építeni a környéken, MoJazzter néven pedig új zenekara alakult, amelyet az eddigi legprofibb hozzáállással szeretne menedzselni.

Magyar Narancs: Miért hagytad ott Budapestet?

Takáts Eszter: Kezdtek nagyon beszűkülni a lehetőségeim, azt éreztem, hogy még a környező településekkel együtt is túl kevés alkalmam van fellépni. Ebben a régióban viszont akár egy hétvégén belül is több helyre el tudok jutni. Talán az is belejátszott, hogy betöltöttem a 40-et, egyre jobban éreztem az idő múlását, és a Zalaegerszegen élő anyukámhoz is szerettem volna közelebb lenni. Egyébként itt nőttem fel, szóval kicsit olyan volt, mint a hazatérés. Erős fordulópont volt az is, hogy 17 és fél év után elvesztettem a kutyámat, amivel lezárult egy korszak az életemben. A járvány alatt főleg úgy éreztem, hogy jó döntés volt idejönnöm: szeretem a természet közelségét, amellett, hogy előadóművészként tevékenykedem és programokat szervezek a környéken. Nagyon sok lehetőség van errefelé, háromszor olyan elfoglalt vagyok, mint voltam. Sokkal jobban tudom hasznosítani azt a tudást, ami Budapesten csak kallódott bennem, ilyen például a komolyzenei egyetemi végzettségem, a programszervezés és a félig hobbi videókészítés is. Szélesebb körben tudok kapcsolódni témákhoz és lehetőségekhez, nemcsak mint előadóművész és dalszerző. Ezek a dolgok egymást segítik, az ember megbecsültnek és hasznosnak érzi magát a környezetében.

MN: Mi volt az élesebb váltás, Pécsről a fővárosba, vagy onnan Zalába költözni?

TE: Inkább az előbbi. Budapesten tíz évig nagyon jól éreztem magam, nem azért jöttem el, mert már nem szerettem ott élni. Azóta is előfordul, hogy akár hetente többször autóba ülök és visszajövök. Bőven belefér az a két-három órányi vezetés, fővárosiként ennyit a dugóban ülve is eltöltenék egy rosszabb napon. Szóval egyáltalán nem érzem azt, hogy kiestem a vérkeringésből. Pécs teljesen másik dimenzió volt, sokkal jobban elvált az utána következő időszaktól. Akkor a költözéssel együtt a prioritásaim is megváltoztak, a nagy bulizást és a sodródást megfontoltság és előre tervezés váltotta fel.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk