Interjú

„Sikoltozva táncol a közönség”

Takáts Eszter énekes, dalszerző

Zene

A sokadik újrakezdésen van túl a pécsi származású énekesnő, aki tíz év után egy zalai faluba költözött a fővárosból. Elkezdett programokat szervezni és közösséget építeni a környéken, MoJazzter néven pedig új zenekara alakult, amelyet az eddigi legprofibb hozzáállással szeretne menedzselni.

Magyar Narancs: Miért hagytad ott Budapestet?

Takáts Eszter: Kezdtek nagyon beszűkülni a lehetőségeim, azt éreztem, hogy még a környező településekkel együtt is túl kevés alkalmam van fellépni. Ebben a régióban viszont akár egy hétvégén belül is több helyre el tudok jutni. Talán az is belejátszott, hogy betöltöttem a 40-et, egyre jobban éreztem az idő múlását, és a Zalaegerszegen élő anyukámhoz is szerettem volna közelebb lenni. Egyébként itt nőttem fel, szóval kicsit olyan volt, mint a hazatérés. Erős fordulópont volt az is, hogy 17 és fél év után elvesztettem a kutyámat, amivel lezárult egy korszak az életemben. A járvány alatt főleg úgy éreztem, hogy jó döntés volt idejönnöm: szeretem a természet közelségét, amellett, hogy előadóművészként tevékenykedem és programokat szervezek a környéken. Nagyon sok lehetőség van errefelé, háromszor olyan elfoglalt vagyok, mint voltam. Sokkal jobban tudom hasznosítani azt a tudást, ami Budapesten csak kallódott bennem, ilyen például a komolyzenei egyetemi végzettségem, a programszervezés és a félig hobbi videókészítés is. Szélesebb körben tudok kapcsolódni témákhoz és lehetőségekhez, nemcsak mint előadóművész és dalszerző. Ezek a dolgok egymást segítik, az ember megbecsültnek és hasznosnak érzi magát a környezetében.

MN: Mi volt az élesebb váltás, Pécsről a fővárosba, vagy onnan Zalába költözni?

TE: Inkább az előbbi. Budapesten tíz évig nagyon jól éreztem magam, nem azért jöttem el, mert már nem szerettem ott élni. Azóta is előfordul, hogy akár hetente többször autóba ülök és visszajövök. Bőven belefér az a két-három órányi vezetés, fővárosiként ennyit a dugóban ülve is eltöltenék egy rosszabb napon. Szóval egyáltalán nem érzem azt, hogy kiestem a vérkeringésből. Pécs teljesen másik dimenzió volt, sokkal jobban elvált az utána következő időszaktól. Akkor a költözéssel együtt a prioritásaim is megváltoztak, a nagy bulizást és a sodródást megfontoltság és előre tervezés váltotta fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.