Anti-Hamlet - Mishima Yukio: Véres naplemente (könyv)

  • Sántha József
  • 2008.01.17 00:00

Zene

>"Mishima ma nem gyakorlatozik" - gondolta Masita tábornok 1970. november 25-én, amikor a többször Nobel-díjra jelölt japán író négy tanítványával behatolt az irodájába, és hagyományos szamurájfegyverekkel kényszerítették, hogy teljesítse Mishima kívánságát. A tábornokot védeni igyekvő tisztek közül többet is életveszélyesen megsebesített, majd az összehívott többezernyi helyőrség előtt, az épület mellvédjéről beszédet mondott, amelyben Japán és a honi hadsereg második világháború utáni méltatlan, megalázott helyzetére hívta föl a figyelmet, és lázadásra szólította őket.

"Mishima ma nem gyakorlatozik" - gondolta Masita tábornok 1970. november 25-én, amikor a többször Nobel-díjra jelölt japán író négy tanítványával behatolt az irodájába, és hagyományos szamurájfegyverekkel kényszerítették, hogy teljesítse Mishima kívánságát. A tábornokot védeni igyekvő tisztek közül többet is életveszélyesen megsebesített, majd az összehívott többezernyi helyőrség előtt, az épület mellvédjéről beszédet mondott, amelyben Japán és a honi hadsereg második világháború utáni méltatlan, megalázott helyzetére hívta föl a figyelmet, és lázadásra szólította őket. A katonák kacagva és pfujolva fogadták Mishima magánszámát, mire az író a tábornok szobájába visszatérve egyik társával együtt harakirit követett el, s hogy ne sokáig szenvedjen, egyik tanítványa lefejezte.

Hogyan jutott idáig egy, a Nyugat által kedvelt, a nyugati kultúrát mélyen tisztelő író, akiről idősebb íróbarátja, Kavabata azt mondja: csak háromszáz évenként születik ekkora író. Nos, Mishima Yukio harminchét éve halott. A most megjelent kötete egyáltalán nem tartozik az életmű kiemelkedő darabjai közé. Egyéb remekművei mellett (Egy maszk vallomása, Az Aranytemplom, De Sade márkiné, hogy csak a magyarul megjelenteket említsük), szinte másodlagos jelentőségű a Véres naplemente (1963). H. S. Stokes kitűnő monográfiája (Misima Jukio élete és halála, 2001, Szenzár Kiadó) alapján rekonstruálható mindaz, ami e döbbenetesen ellentmondásos és súlyosan terhelt személyiséget egész életében mozgatta. Az írói sikerek után a hagyományos japán harci művészetek felé fordult, egyre inkább a politika és Japán közelmúltjának eseményei kerültek érdeklődése középpontjába, hogy végül személyes sorsával példázza a háború befejezésével, a hagyományos értékrend felbomlásával egy hitét veszítette, erősen konzervatív szellemben felnövő nemzedék kiüresedését és nihilizmusát.

Egy Kafkába oltott Hitler - jut eszébe a sekélyes megállapítás a felületes olvasónak. Szelleme, gondolkodása, életérzése mindig eme kettősségek között ingadozik: hagyomány és nyugati kultúra, dekadencia és testépítés, szépség és halál, dicsőség és a császári nyilatkozat (amelyben lemond isteni voltáról és Japán imperialista-militarista céljairól) miatti mélységes szégyen. Ezen túl még vélhető homoszexualitás, sokan úgy tartják, társa a halálban az egyik fiúszerelme volt. "Amit az emberek részemről pózolásnak tartottak, az volt valódi természetem kifejezése (...), és amit az emberek igazi énemnek hittek, pontosan az volt az álarc" - írja az Egy maszk vallomásában.

A Véres naplemente nyugvópontra jutott véglegességgel ábrázolja eme két világ kibékíthetetlen ellentétét és átjárhatatlanságát. A történet rendkívül egyszerű: Noboru, a tizenhárom éves fiú özvegy édesanyja beleszeret egy Jokohamában tartózkodó tengerészbe, Ryujiba. A fiú, akit szoros testi kapcsolat fűz anyjához, képtelen elviselni a tengerész óvatos, tapintatos közeledését, hogy apja helyett apja legyen, különösen, mert a fiú álma a tenger és a hősiesség, és a férfi épp ezektől szabadul, amikor anyját választja.

Noboru egy szektaszerű öntörvényű galeri tagja, ami végletesen elhatárolja magát a felnőttek álszent, hazug világától; ha úgy tetszik, ők képviselik az ősi japán hagyományok helyébe lépő Nihilt. A szektavezér már rég hátat fordított a társadalomnak, filozófiája engesztelhetetlen és végletes: "Az élet csak a lét káosza, de ezen felül az az eszelős, zagyva vállalkozás, hogy a létet percről percre leromboljuk, míg el nem érünk addig a pontig, ahol helyreáll az eredeti káosz, és a káoszból merített bizonytalanság és félelem segítségével újra megalkothatjuk a létet, percről percre." És: "Tettek kellenek ahhoz, hogy betömjék a világ hatalmas üregeit." Mishima terjedelmes életművében megrendítő alapossággal törekedett arra, hogy tragikus életérzéseit valamilyen erőtérben elrendezze. Gondolatai virágzanak, mint egy gyönyörű japánkertben a tavirózsák, de nincsenek rögzítve semmihez, gazdátlanul hányódnak, sem az erkölcs, sem a filozófia nem köti magához őket, a semmiben lebegnek. Egész életművének fő törekvése: a szépség és a bölcsesség birodalmából elmozdulni a Tett felé. Épp e gondolatok belső káosza és gazdátlansága követeli tőle a Tettet. Mint egy anti-Hamlet: míg őse gondolatilag eljut a bizonyossághoz, de cselekvőképtelen lesz ezáltal, Mishima végtelen és szánalmas bohóckodással leplezi egész életében, hogy gondolatai rombolnak, nem építenek. Visszatérő motívum (Az Aranytemplom) egy kiscica megölése mint felkészülés a nagyobb tettre (egy buddhista példázat szól a macska meggyilkolásáról), számtalan döbbenetes megállapítás és elmélkedés, ami a szépség (Aranytemplom, kiscica) elpusztításával próbál magának utat törni az életbe, egy semmiképpen nem európai értékkel rendelkező szabadság irányába. "Ha tudunk és nem cselekszünk, az olyan, mintha nem is tudnánk" - idézi gyakran egyik kedves buddhista filozófusát. Noboru is megöli a kiscicát, és ezzel bizonyítja a galerihez való elszánt tartozását.

Mishima egyedülálló írásművészettel és gondolati erővel ábrázolja a két egymás mellett létező világot. A tengerész sorsát megpecsételi, miután elhagyta a hősi világot, a tengert, hogy az anya leleplezi a hálószobájuk falában található lukat, amin keresztül a serdülő fiú a számára idegen és gyötrően más felnőttvilág titkait fürkészi. Ez a luk a regény egyik központi motívuma: úgy kapcsolja össze a két világot, hogy menthetetlenül mindkét oldalról meginduló eljárás részévé is teszi: bűnné és bűnhődéssé. A luk olyan lesz, mint a létezés sebe, nem heged be soha, nem nőhet fel értelmével a gyerek, hogy megértse a meglesett világot, és nem tudja elmagyarázni a tapintatos felnőtt sem, mert a tengerészt a gyerekek halálra ítélik és kivégzik.

Mishima műveinek olvasása kellemetlen érzéseket kelt. A létet másfajta léttel felváltani akaró hisztérikus nacionalista gondolkodó ma is erősen hat. Mintha a félelem humusza fölött örök szépségű virág riogatna, mintha a bohóc (a magát számtalan pózban lefényképező magamutogató) és a szent (a hagyományokért és a császárért aggódó, harakirit elkövető író) mérge újra és újra megbénítaná a kellemre és összhangra vágyó olvasó önfeledt élvezetét.

Fordította Varsányi Mari. Konkrét Könyvek, 2oo7, 255 oldal, 2499 Ft

Neked ajánljuk