1992-ben az Asian Dub Foundation nem volt több két workshopvezetõ, Aniruddha Das basszusgitáros és John Pandit DJ, valamint a fiatal MC Deeder Zaman együttmûködésénél, és csak évek múltán fejlõdött zenekarrá - e társaság számára a csúcsot a 2000-ben megjelent
Community Music, majd a 2003-ban kiadott
Enemy Of The Enemy jelentette. Az ADF addigra igazi színpadi kommunává duzzadt, lassan pedig ismertségük is megnövekedett - köszönhetõen többek közt agitprop szellemiségüknek és provokatív színpadi megnyilvánulásaiknak. Két éve gondoltak egy merészet, és megpróbálták az addig jól bevált stiláris keveréket kicsit szétzilálni, több elektronikus mûfaj bevonásával - ennek az elfuserált elképzelésnek állított emlékmûvet a
Tank. Azóta a csapat írt egy dub/punk operát
Gaddafi címmel, majd stúdióba vonult, és újragondolta, hol lehetnek a punk, az elektronika, az indiai elemek és a hiphop találkozási pontjai. Az új lemezhez stílusosan új énekes is dukál: õ a Ghetto Priestet kiegészítõ Al Rumjen, egy emblematikus angol ska-punk zenekar, a King Prawn egykori énekese.
A Punkarával valahogy sikerült belõniük, milyen is lehetett volna a Sex Pistols, ha munkásosztálybeli, külvárosi fiatalok helyett bevándorló pakisztáni kölyök gengszterek alapítják. Tény ugyan, hogy ezzel a zenével nem csináltak volna forradalmat, de az új lemez érdes gitárjai, lüktetõ dhol- és tablafutamai, a finoman adagolt elektronikus alapok és samplerek, az ének, a rap és a vokál összhangja (így együtt) mûködõképessé teszi a kombinációt. Bollywoodi melodráma fõcímzenéje lehetne a Speed Of Light, a Living Under The Radar címû kõkemény punkhimnusz szövegét akár a Tubes-ügy is ihlethette volna. A Bride Of Punkara egy Badmarsh & Shri-albumon is szerepelhetne, a Burning Fence pedig Fun-Da-Mental-szájízt hagy maga után, összességében viszont az ADF végre ismét kiforrott anyagot adott ki a kezébõl.
Traffic Records, 2008
****
