Zene

A CPg együttesről megemlékező interjúnk (Magyar Narancs, 2001. január 4.) nyomán mintegy felpörgött a punkélet hasábjainkon, így keveredtünk Győrbe, történetesen. Ahol, vagy húsz éve, Terrorist néven bontakozott ki - illetve szakadt meg - az Auróra zenekar pályafutása. "Hungária, Hungária, ne nézz ki az utcára, az oroszok menetelnek koszos barna ruhába"-féle szövegeik miatt szinte észrevétlenül kötöttek ki a rendőrségen. Énekesük, Dauer hamarosan egy gondosan visszaplombált kamionban távozott az országból, a többiek pedig Auróra néven folytatták, valamivel bölcsebben...

Azon gondolkozom, miközben az entert próbálom kipiszkálni a zsíros klaviatúrából, hogy mikorra tehető az a pillanat, amikor megszerettem a Kartelt. Olyan régen nem lehetett, mert legutóbbi írásomban még freudi alapokon nyugvó elemzésben utasítottam el az egészet, nem tagadva bizonyos szórakoztató vetületét a dolognak, viszont tegnap sem lehetett, mert ezt a cédét már kifejezetten vártam. Talán akkor fordult meg bennem a dolog, amikor a Z´ meg két munkatársa a Zana-interjú után arról csacsogott, hogy az azért mégsem lehet, hogy a Zolee tényleg lavórokat hányjon tele a karácsonytól, és ahogy csevegtek, ahogy értelmezték a művészt, akit Ganxsta Zoleenak hívnak, akkor elindult bennem valami, hogy de tényleg menjenek már a picsába, mondjuk, vagy ilyesmi, és inkább legyen egy lemezen három szám, amivel messze nem értek egyet, mint ez a végtelenül visszataszító, kimért píszí takony.

Szégyellje magát, aki azt hiszi, hogy Kaszás Attilát, aki "másodállásban" a (kultusz)kormányzat nagy néha renitens pénzosztó szerve, a brutálisan (magyarul: fideszesen; pej.: várhegyisen) visszaállamosított Nemzeti Kulturális Alap éppen most pénzekről, azaz életről-halálról döntő színházi kuratóriumának elnöke, ez a poszt és aktualitás röptette volna egynémely lap címoldalára. Hiszen Szomory Hermelinjének a főszerepét, Pálfi Tibort játssza az Új Színházban.

Sokan azt mondják, hogy Murray generációja legjobb tenorszaxofonosa. 1955-ben egy kaliforniai zenészcsaládban született, kilencévesen kezdett zenélni, a hetvenes évek közepén tűnt föl New Yorkban, ahol éppen a loft korszak dühöngött. Padlásműtermekben nyomatták hajnalig a kor vezető avantgárd zenészei, akik közül hárommal alakította meg 1977-ben a World Saxophone Quartetet (Hamiet Bluiett, Oliver Lake, Julius Hemphill), majd csatlakozott a John Carter vezette Clarinet Summithoz. Dolgozott James Blood Ulmerrel a Music Revelation Ensemble nevű formációban, de alapvetően a saját útját járta, következetesen építi az életművét. Legjobban kvartett formációban érzi otthon magát, de szívesen dolgozik nagyzenekarral, ahol tágabb tere nyílik zeneszerzői és hangszerelési elképzeléseinek a kibontására, ám logisztikai okokból ez a formáció leggyakrabban: oktet.

Ha igényes, mégis szórakoztató zenéről van szó, egyszerűen nem lehet betelni a mostanában feltűnően kreatív németekkel (külön felhívnám mindenki figyelmét arra a vélhető friccre, aki Petofi néven gyárt zenéket). A Jazzanováról már sokan hallottak, a Compost kiadóról már mi is ejtettünk szót, ideje hát megismerkedni az Infracom! kiadóval is, amely az egyik legigényesebb (most jön a leegyszerűsítő címkézés) nu jazz label. Jó szokás szerint vannak saját produkcióik (elég csak az Aromabart vagy a Haciendat említeni), emellett pedig gyűjtik és kompilációkon adják ki a rokonlelkű kiadók dolgait, s érkeznek is a zenék szerte Európából - függetlenül a szerzők és előadók nacionáléjától.

lenne a kérdés, hogy az alábbi lemezek közül melyiket érdemes megvásárolni, mi mást felelhetnék, mint hogy remélhetőleg kiderül...

Történt, hogy Friderikusz Sándor televíziós showman, üzletember egy nap mélyen a saját szemébe nézett, és így szólt: nem lesz ez így jó. Ebből nem lesz egészséges önbecsülés, Pulitzer-díj, kiszélesedése közönségkörnek. Mindig csak a léha csillogás-villogás, tömegszórakoztatás. Holnaptól másképpen beszélgetek.

Tudós érdeklődés és műkedvelő kíváncsiság, elborzadó rácsodálkodás és moralizáló tépelődés - mindez az anatómia gyakorlatához és reflexiójához kapcsolódott valamikor. Azokban az időkben az emberi test belsejében való kutakodás még nem alagsori bonctermek és bűnügyi vizsgálatok rutincselekedete, hanem isteni rejtelmek fürkészésének magasztos, kivételes alkalma volt. Nem csupán az anatómia újkori felvirágzásának kezdeteit, hanem az ehhez kapcsolódó merengő bölcselkedéseket, súlyos érzületeket is idézi Az ember a moralizáló anatómia színpadán alcímmel nyílt kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban.

Frenák Pál francia-magyar táncos és koreográfus tíz-egynéhány éve alapította a Compagnie Pál Frenák nevű társulatát Párizsban, amely nem egészen azonos

Esorok szerzője, mi tagadás, ünnepi érzeményekkel szállt autóbuszra, mikor március 22-én elindult a Zeneakadémia nagytermébe. Délután ráhangolódott a nagy eseményre, meghallgatott egy-két Kurtág-művet, belelapozott Halász Péter kismonográfiának is csak nagy mellénnyel nevezhető ismeretterjesztő füzetkéjébe, e mindmáig egyetlen (!) magyar nyelvű Kurtág-könyvbe, felidézte Kroó György alapvető Bornemisza- Kurtág-tanulmányát. Az

Az első bekezdést, amely arról szólt, hogy előbb pancserül hirdették meg, majd úgy sikerült a SAP-ból a PeCsába telepíteni Bregovicot, hogy ne férjenek be csomóan, végül is kihúztam ennek a beszámolónak - nem szívesen varrtam volna a koncert nyakába ezeket a meglepő manővereket.

Ruth Eiselsberg (Ausztria), Ellen Santaniello (USA), Rebecca Bain (Kanada); három fiatal hölgy három országból - ez az 1993-ban megalakult Zorgina énekegyüttes. A név baszkul annyit tesz: bölcs öregasszony vagy boszorkány. Specialitásuk a középkor és a kora reneszánsz a capella, vagyis kíséret nélküli, többszólamú zenéje. Eddig két CD jelent meg tőlük: Polyphonics (Ohmnibus Records, OH2000-15, 1996), Triplicité (Raumklang-Musikproduktion, RK 9905, 2000). További részletekről a www.raumklang.de honlapon informálódhatunk.

Liliom - "dry Színpad, Krétakör Színház