Színház: A hús nem jár egyedül (Frenák Pál: Lakoma)

  • - sisso can dance -
  • 2001. március 29.

Zene

Frenák Pál francia-magyar táncos és koreográfus tíz-egynéhány éve alapította a Compagnie Pál Frenák nevű társulatát Párizsban, amely nem egészen azonos
Frenák Pál francia-magyar táncos és koreográfus tíz-egynéhány éve alapította a Compagnie Pál Frenák nevű társulatát Párizsban, amely nem egészen azonos a budapestiek idegeivel körülbelül három éve kísérletező és hisztérikus sikereket arató, azonos nevű társulatával. A Lakoma (Festen) című, szemérmetlenül felkavaró, új kreációjukat most mutatták be a Trafóban. Ismét elmondhatjuk, hogy nem éltünk hiába. Csupasz testek akrobatikája, emblematikus nemiszerv-bemutató, önzőzés, bejövés, kimenés, kergekórság, izomrángás, öntestdögönyözés volt elég. Frenák szerencsés összetételű, heterogén társulata szereti ezt, mert azért álltak össze, hogy saját maguk örömére megdögöljenek a színpadon, a mélylélektanilag defektes, cirkuszra éhező népség pedig nem ellenzi, mert kukkolni akar, fürdőzni az eleven húsban, a puszta látványban. A darab, ami nem a platóni és nem a lucullusi értelemben vett lakomáról szól, de akár arról is, bár ezt felesleges szájtépésnek tartom, mert inkább szól egy szétszéledt kecsketábor szofisztikált birkanyájjá alakulásáról, mint a filozófusok táplálkozásáról, szóval az előadás, ki tudja, mitől, de működik. Talán attól, hogy a kopasz mentőorvosnő, aki belülről is ismeri jól az életet, túlfűtött önkifejezése eksztázisában rángatózó marionettet alakít. Vagy mert az exnéptáncos végre széttombolhatja magát, mert nem köti meg két lábának csapkodását a táncrend, a komoly, frankofób koreográfus ugrálhat, mint idióta pilóta szőnyegbombázás után, a rokkant ejtőernyős lebeghet szabadon, a profi akrobata csúszhat-mászhat veszélyesen a kötélen, a fények úgy esnek, ahogy puffannak, a zene a nyugtalan keresést és kutatást követi, a jelmezek, különös tekintettel a napraforgó-köntösre, annyira decensek, hogy az már szép. Minden önmagáért történik, és mindenki csak önmagáért létezik, mint a pláza-szabadcsapatok, a fogyasztás kimeríthetetlen lehetőségeivel élők, akik azért letaperolják egymást a jótékony tömegben, hogy legyen valami élményük a testiségről.

Nem akartam ennyire hamar új darabot csinálni - mondja a koreográfus -, hiszen egy olyan közönségkedvenc után, mint tavaly a Tricks and Tracks, nehéz volt megfelelni a saját elvárásaimnak. Részben igaz, amit Frenák mond, hiszen a nagyvárosi privát lüktetés és a hagyományok ellentétein alapuló tavalyi előadás feszességét fizikailag is nehéz lett volna felülmúlni. A frenákos stílus, ami a csapat már említett heterogenitásából és a mozgások ideges, a maszturbációhoz hasonlítható túltelítettségéből fakad, most is átjött a színpadról, de a produkció mégsem volt az előző hiú mása. A végén pedig igazi közönségfenyegető interaktivitásba torkollt, ami azért hátborzongató, mert benne van annak a lehetősége is, hogy nem jön be. Ettől válik teljesen világossá, hogy itt végig az intimitásról beszéltek, ha nehéz volt is kivárni.

- sisso can dance -

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.