Színház: A hús nem jár egyedül (Frenák Pál: Lakoma)

  • - sisso can dance -
  • 2001. március 29.

Zene

Frenák Pál francia-magyar táncos és koreográfus tíz-egynéhány éve alapította a Compagnie Pál Frenák nevű társulatát Párizsban, amely nem egészen azonos
Frenák Pál francia-magyar táncos és koreográfus tíz-egynéhány éve alapította a Compagnie Pál Frenák nevű társulatát Párizsban, amely nem egészen azonos a budapestiek idegeivel körülbelül három éve kísérletező és hisztérikus sikereket arató, azonos nevű társulatával. A Lakoma (Festen) című, szemérmetlenül felkavaró, új kreációjukat most mutatták be a Trafóban. Ismét elmondhatjuk, hogy nem éltünk hiába. Csupasz testek akrobatikája, emblematikus nemiszerv-bemutató, önzőzés, bejövés, kimenés, kergekórság, izomrángás, öntestdögönyözés volt elég. Frenák szerencsés összetételű, heterogén társulata szereti ezt, mert azért álltak össze, hogy saját maguk örömére megdögöljenek a színpadon, a mélylélektanilag defektes, cirkuszra éhező népség pedig nem ellenzi, mert kukkolni akar, fürdőzni az eleven húsban, a puszta látványban. A darab, ami nem a platóni és nem a lucullusi értelemben vett lakomáról szól, de akár arról is, bár ezt felesleges szájtépésnek tartom, mert inkább szól egy szétszéledt kecsketábor szofisztikált birkanyájjá alakulásáról, mint a filozófusok táplálkozásáról, szóval az előadás, ki tudja, mitől, de működik. Talán attól, hogy a kopasz mentőorvosnő, aki belülről is ismeri jól az életet, túlfűtött önkifejezése eksztázisában rángatózó marionettet alakít. Vagy mert az exnéptáncos végre széttombolhatja magát, mert nem köti meg két lábának csapkodását a táncrend, a komoly, frankofób koreográfus ugrálhat, mint idióta pilóta szőnyegbombázás után, a rokkant ejtőernyős lebeghet szabadon, a profi akrobata csúszhat-mászhat veszélyesen a kötélen, a fények úgy esnek, ahogy puffannak, a zene a nyugtalan keresést és kutatást követi, a jelmezek, különös tekintettel a napraforgó-köntösre, annyira decensek, hogy az már szép. Minden önmagáért történik, és mindenki csak önmagáért létezik, mint a pláza-szabadcsapatok, a fogyasztás kimeríthetetlen lehetőségeivel élők, akik azért letaperolják egymást a jótékony tömegben, hogy legyen valami élményük a testiségről.

Nem akartam ennyire hamar új darabot csinálni - mondja a koreográfus -, hiszen egy olyan közönségkedvenc után, mint tavaly a Tricks and Tracks, nehéz volt megfelelni a saját elvárásaimnak. Részben igaz, amit Frenák mond, hiszen a nagyvárosi privát lüktetés és a hagyományok ellentétein alapuló tavalyi előadás feszességét fizikailag is nehéz lett volna felülmúlni. A frenákos stílus, ami a csapat már említett heterogenitásából és a mozgások ideges, a maszturbációhoz hasonlítható túltelítettségéből fakad, most is átjött a színpadról, de a produkció mégsem volt az előző hiú mása. A végén pedig igazi közönségfenyegető interaktivitásba torkollt, ami azért hátborzongató, mert benne van annak a lehetősége is, hogy nem jön be. Ettől válik teljesen világossá, hogy itt végig az intimitásról beszéltek, ha nehéz volt is kivárni.

- sisso can dance -

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.