Egy szó, mint száz, Murray zenéjében szintézist teremt John Coltrane és Albert Ayler radikalizmusa és a klasszikus dzsessztradíció között. A szabadság és az agresszió mellett jelen van a zenéjében Ellington romantikája, a gospel és a rhythm and blues. A szenvedélyes és vállalkozó szellemű szólókat ragyogó szvinges struktúrákkal támasztja alá, hiperaktivitása számtalan, rettenetesen professzionálisan kivitelezett albumon dokumentált, de közülük is kiemelkednek a DIW nevű japán cég által kiadott anyagok.
Az életműből szükségszerűen következett a mostani Coltrane-album. A mestert nehéz megidézni, met vagy az ő szintjét kell megmászni, vagy valami egészen más olvasattal előállni. Murray az előző utat választotta, fölvett a lemezre öt Coltrane-kompozíciót, olyanokat, mint a Giant Steps, a Naima, az India, a Lazy Bird és a Love Supreme első tételét - amihez kell önbizalom - és egy sajátot. Az anyag pompásan hangszerelt, sűrű, modern mainstream, következetesen végigjátszott, nagy ívű szólókkal, és kiváló, alázatos zenésztársakkal.
Méltóságteljes, helyenkén emelkedett zene ez, ami után a fiatalabb zenehallgatók remélhetőleg előbányásszák az eredeti Coltrane-albumokat is. Megéri.
Czabán György Bubó
Justin Time, 2000
