Lemez: Szellemidézés (David Murray Octet: Octet Plays Trane)

szerző
Czabán György Bubó
publikálva
2001/14. (04. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Sokan azt mondják, hogy Murray generációja legjobb tenorszaxofonosa. 1955-ben egy kaliforniai zenészcsaládban született, kilencévesen kezdett zenélni, a hetvenes évek közepén tűnt föl New Yorkban, ahol éppen a loft korszak dühöngött. Padlásműtermekben nyomatták hajnalig a kor vezető avantgárd zenészei, akik közül hárommal alakította meg 1977-ben a World Saxophone Quartetet (Hamiet Bluiett, Oliver Lake, Julius Hemphill), majd csatlakozott a John Carter vezette Clarinet Summithoz. Dolgozott James Blood Ulmerrel a Music Revelation Ensemble nevű formációban, de alapvetően a saját útját járta, következetesen építi az életművét. Legjobban kvartett formációban érzi otthon magát, de szívesen dolgozik nagyzenekarral, ahol tágabb tere nyílik zeneszerzői és hangszerelési elképzeléseinek a kibontására, ám logisztikai okokból ez a formáció leggyakrabban: oktet.

Sokan azt mondják, hogy Murray generációja legjobb tenorszaxofonosa. 1955-ben egy kaliforniai zenészcsaládban született, kilencévesen kezdett zenélni, a hetvenes évek közepén tűnt föl New Yorkban, ahol éppen a loft korszak dühöngött. Padlásműtermekben nyomatták hajnalig a kor vezető avantgárd zenészei, akik közül hárommal alakította meg 1977-ben a World Saxophone Quartetet (Hamiet Bluiett, Oliver Lake, Julius Hemphill), majd csatlakozott a John Carter vezette Clarinet Summithoz. Dolgozott James Blood Ulmerrel a Music Revelation Ensemble nevű formációban, de alapvetően a saját útját járta, következetesen építi az életművét. Legjobban kvartett formációban érzi otthon magát, de szívesen dolgozik nagyzenekarral, ahol tágabb tere nyílik zeneszerzői és hangszerelési elképzeléseinek a kibontására, ám logisztikai okokból ez a formáció leggyakrabban: oktet.

Egy szó, mint száz, Murray zenéjében szintézist teremt John Coltrane és Albert Ayler radikalizmusa és a klasszikus dzsessztradíció között. A szabadság és az agresszió mellett jelen van a zenéjében Ellington romantikája, a gospel és a rhythm and blues. A szenvedélyes és vállalkozó szellemű szólókat ragyogó szvinges struktúrákkal támasztja alá, hiperaktivitása számtalan, rettenetesen professzionálisan kivitelezett albumon dokumentált, de közülük is kiemelkednek a DIW nevű japán cég által kiadott anyagok.

Az életműből szükségszerűen következett a mostani Coltrane-album. A mestert nehéz megidézni, met vagy az ő szintjét kell megmászni, vagy valami egészen más olvasattal előállni. Murray az előző utat választotta, fölvett a lemezre öt Coltrane-kompozíciót, olyanokat, mint a Giant Steps, a Naima, az India, a Lazy Bird és a Love Supreme első tételét - amihez kell önbizalom - és egy sajátot. Az anyag pompásan hangszerelt, sűrű, modern mainstream, következetesen végigjátszott, nagy ívű szólókkal, és kiváló, alázatos zenésztársakkal.

Méltóságteljes, helyenkén emelkedett zene ez, ami után a fiatalabb zenehallgatók remélhetőleg előbányásszák az eredeti Coltrane-albumokat is. Megéri.

Czabán György Bubó

Justin Time, 2000

szerző
Czabán György Bubó
publikálva
2001/14. (04. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...