Lemez: Szóljon hangosan az ének (Tribes vol. 6 - Soul Searching)

publikálva
2001/14. (04. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha igényes, mégis szórakoztató zenéről van szó, egyszerűen nem lehet betelni a mostanában feltűnően kreatív németekkel (külön felhívnám mindenki figyelmét arra a vélhető friccre, aki Petofi néven gyárt zenéket). A Jazzanováról már sokan hallottak, a Compost kiadóról már mi is ejtettünk szót, ideje hát megismerkedni az Infracom! kiadóval is, amely az egyik legigényesebb (most jön a leegyszerűsítő címkézés) nu jazz label. Jó szokás szerint vannak saját produkcióik (elég csak az Aromabart vagy a Haciendat említeni), emellett pedig gyűjtik és kompilációkon adják ki a rokonlelkű kiadók dolgait, s érkeznek is a zenék szerte Európából - függetlenül a szerzők és előadók nacionáléjától.

Ha igényes, mégis szórakoztató zenéről van szó, egyszerűen nem lehet betelni a mostanában feltűnően kreatív németekkel (külön felhívnám mindenki figyelmét arra a vélhető friccre, aki Petofi néven gyárt zenéket). A Jazzanováról már sokan hallottak, a Compost kiadóról már mi is ejtettünk szót, ideje hát megismerkedni az Infracom! kiadóval is, amely az egyik legigényesebb (most jön a leegyszerűsítő címkézés) nu jazz label. Jó szokás szerint vannak saját produkcióik (elég csak az Aromabart vagy a Haciendat említeni), emellett pedig gyűjtik és kompilációkon adják ki a rokonlelkű kiadók dolgait, s érkeznek is a zenék szerte Európából - függetlenül a szerzők és előadók nacionáléjától.

A Tribes az Infracom! hagyományos válogatássorozata: a legfrissebb, hatos sorszámú darabon az alcímhez híven javarészt soul inspirálta muzsikákat hallunk: nénik, bácsik dalolnak benne az élet keserveiről, szépségéről, mintegy mellékesen, megtámasztva a számok nu jazz, deep house, drum and bass lüktetését, máshol meg csak ez utóbbit halljuk, ohne vokál, s csak érezzük, hogy a szerző lelkéből jön a muzsika. Tizenkét szám, majdnem mind jó, de vannak a legjobbak, ők kapják a jutalomcukrot. Az első csapás Ultra Naté a 4 Heróval súlyosbítva (Dego a szerző és a producer): a garázsdíva egy, a tőle megszokottnál lassabb, finoman lüktető, jazzes darabbal indít, a második elszállás egy Silent Poets-szám instrumentális mixe a Two Banks Of Fourtól, tán a legszebb valamennyi közül. De jön, ha jőni kell egy elbűvölő vokális darenbéz a német Micatone-tól (Jazzanova-istálló), majd rá Jiva-féle Stars (Tauriva mix) scat-vokállal, s alatta a nyugtalanító jazzgroove, s ráadásként egy Leroy Smith-féle deep house remix (az eredeti Ne-Grove: Let It Ride), hogy táncoljon, akit az anyja sem sirat. És csak ezután jön a ráadás: az egészen fura ritmikájú Brand New Day Pavel Dego Kostiuktól - egyenest Varsóból, és a végén az adu, aki mindent üt: Maurice Fulton, akinek (mint producernek) még 1990 körül számos Crystal Waters-számot köszönhetett az emberiség - például a hírhedt Gipsy Womant, tudják, az a zongorás-vokálos lüktető house a ladádíládádá refrénnel és a helyben táncoló énekesnővel. Fulton Life Is Water című garázs-bugija a legpörgősebb szám az egész válogatáson - nem is érteni, miért menekült Finnországba, ha csak nem éppen ezért. Tavasz van, tessék ilyen zenét hallgatni, mert ettől még a fű is gyorsabban nő.

Minek

Infracom!/Deep Music Depo

publikálva
2001/14. (04. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...