Lemez: Szóljon hangosan az ének (Tribes vol. 6 - Soul Searching)

  • 2001. április 5.

Zene

Ha igényes, mégis szórakoztató zenéről van szó, egyszerűen nem lehet betelni a mostanában feltűnően kreatív németekkel (külön felhívnám mindenki figyelmét arra a vélhető friccre, aki Petofi néven gyárt zenéket). A Jazzanováról már sokan hallottak, a Compost kiadóról már mi is ejtettünk szót, ideje hát megismerkedni az Infracom! kiadóval is, amely az egyik legigényesebb (most jön a leegyszerűsítő címkézés) nu jazz label. Jó szokás szerint vannak saját produkcióik (elég csak az Aromabart vagy a Haciendat említeni), emellett pedig gyűjtik és kompilációkon adják ki a rokonlelkű kiadók dolgait, s érkeznek is a zenék szerte Európából - függetlenül a szerzők és előadók nacionáléjától.
Ha igényes, mégis szórakoztató zenéről van szó, egyszerűen nem lehet betelni a mostanában feltűnően kreatív németekkel (külön felhívnám mindenki figyelmét arra a vélhető friccre, aki Petofi néven gyárt zenéket). A Jazzanováról már sokan hallottak, a Compost kiadóról már mi is ejtettünk szót, ideje hát megismerkedni az Infracom! kiadóval is, amely az egyik legigényesebb (most jön a leegyszerűsítő címkézés) nu jazz label. Jó szokás szerint vannak saját produkcióik (elég csak az Aromabart vagy a Haciendat említeni), emellett pedig gyűjtik és kompilációkon adják ki a rokonlelkű kiadók dolgait, s érkeznek is a zenék szerte Európából - függetlenül a szerzők és előadók nacionáléjától.

A Tribes az Infracom! hagyományos válogatássorozata: a legfrissebb, hatos sorszámú darabon az alcímhez híven javarészt soul inspirálta muzsikákat hallunk: nénik, bácsik dalolnak benne az élet keserveiről, szépségéről, mintegy mellékesen, megtámasztva a számok nu jazz, deep house, drum and bass lüktetését, máshol meg csak ez utóbbit halljuk, ohne vokál, s csak érezzük, hogy a szerző lelkéből jön a muzsika. Tizenkét szám, majdnem mind jó, de vannak a legjobbak, ők kapják a jutalomcukrot. Az első csapás Ultra Naté a 4 Heróval súlyosbítva (Dego a szerző és a producer): a garázsdíva egy, a tőle megszokottnál lassabb, finoman lüktető, jazzes darabbal indít, a második elszállás egy Silent Poets-szám instrumentális mixe a Two Banks Of Fourtól, tán a legszebb valamennyi közül. De jön, ha jőni kell egy elbűvölő vokális darenbéz a német Micatone-tól (Jazzanova-istálló), majd rá Jiva-féle Stars (Tauriva mix) scat-vokállal, s alatta a nyugtalanító jazzgroove, s ráadásként egy Leroy Smith-féle deep house remix (az eredeti Ne-Grove: Let It Ride), hogy táncoljon, akit az anyja sem sirat. És csak ezután jön a ráadás: az egészen fura ritmikájú Brand New Day Pavel Dego Kostiuktól - egyenest Varsóból, és a végén az adu, aki mindent üt: Maurice Fulton, akinek (mint producernek) még 1990 körül számos Crystal Waters-számot köszönhetett az emberiség - például a hírhedt Gipsy Womant, tudják, az a zongorás-vokálos lüktető house a ladádíládádá refrénnel és a helyben táncoló énekesnővel. Fulton Life Is Water című garázs-bugija a legpörgősebb szám az egész válogatáson - nem is érteni, miért menekült Finnországba, ha csak nem éppen ezért. Tavasz van, tessék ilyen zenét hallgatni, mert ettől még a fű is gyorsabban nő.

Minek

Infracom!/Deep Music Depo

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.