Az általa kiteljesített alirányzat, az absztrakt hip-hop csak ritkán ad az mc-k kezébe mikrofont, sokkal inkább több műfaj ötvözésére törekszik a hip-hop égisze alatt, gyakran a vokalitás és a verbalitás legelképesztőbb elemeinek felhasználásával (hívhatjuk akár instrumentális hip-hopnak is). A ,,triphop" címke ugyancsak ráaggatható Krush produktumaira, és ha tovább akarunk dobálózni a némileg útbaigazító stílusnevekkel, akkor nem szabad kifelejteni a funkot, az ambientet, a dubot, az ó- és a nujazzt sem. Kiemelkedőnek talán azért nevezhető, mert zenéje úgy nyúlik át határokon, hogy sajátosan távol-keleti és japán marad, miközben belülről alkot, ami erősen filozofikussá és filmszerűvé teszi alkotásait.
Az 1962-ben született Hideaki ugyanakkor korántsem elszállt zenékkel kezdte életét: kisgyermekkorától egészen az 1983-as, az amerikai hip-hop- és gengsztervilágot bemutató Wild style című filmig utcai bandák tagjaként, igaz, korántsem tudatosan, de a mélyéről ismerte meg azt a világot, ahonnan zenéje származik.
Most a Jazz Turbulence partiján, a Planetáriumban megállapíthatjuk, meddig jutott a szinte egyetlen (azért Ken Ishii ott van még) japán elektronikus zenei ,,világegyéniség" (a ,,sztár" szót nem szívesen használja az ember ezeknél a műfajoknál, pláne nem Krushnál) nemes küldetésében.
- zubor -
