Ujházy László a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte villamosmérnöki diplomáját (gyengeáramú tagozat). Muzsikusként a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola klarinét tanszakán végzett.
1960-tól a Magyar Rádió hangmérnöke, osztályvezetője, majd műszaki igazgatóhelyettese. A nevéhez fűződik az első magyarországi sokcsatornás felvétel.
1969-ben Czidra Lászlóval együtt a Camerata Hungarica régizene-együttes alapító tagja, negyven éven át aktív blockflötése. A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító tagja.
| ||
1992-től a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola hangkultúra-szaktanára és 2002-től főtanácsosa volt. Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Zeneakadémián.
A Gramofon zenei folyóirat szerkesztője és szakírója. A Bartók rádió Kritikus füllel műsorának állandó szakértője.
Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Charles Munch, Ferencsik János. Számos nagy sikerű hangjáték (Puskin: Borisz Godunov, Ibsen: Peer Gynt) hangmérnöke volt.
A Magyar Narancs pár hete interjúzott vele. Akkor hangsúlyozta, a könnyűzenéért legalább annyira odavan, mint a komolyzenéért, legalább is néhány együttesnek igazi rajongója: „Hogy csak egy példát említsek, a Pink Floydtól A hold sötét oldala című lemezt. Az egy 20. századi modern kamarazene, sok kortárs zeneszerző a fenekét földhöz verné, ha olyat tudna írni. Vagy ott van Pressertől a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Ahhoz képest Beethoven Házavatás nyitánya fércmű. Szóval ott is elkelne az igényes hallgatás.”
„Ott is elkelne az igényes hallgatás"
Össze lehet-e vetni a koncertélményt a zenei felvétellel? Hogyan változik a hangzás az LP-től a CD-n keresztül a Spotifyig? A felvételek nyújtotta esztétikai élményről, az analóg/digitális váltás neuralgikus pontjairól, a zenehallgatási szokásokról beszélgettünk a szakma doyenjével.
