Kérdés, miért volt ilyen sürgõs az átadás? A 15 hónap alatt a félelmekkel ellentétben egyáltalán nem lehetetlenedett el a közlekedés - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az átadás másnapján is dugó volt, mint mindig. Viszont megtapasztalhatta a fõvárosi lakos, hogy mi az, ami most sem érvényesül Budapesten: az autómentes város ideája. Egy évig használhattuk a gyakorlatilag forgalom nélküli Szent István körutat és budai hídfõt: csendesek és átjárhatóak voltak. Több villáminterjú is készült a Margit hídon áthajtó (vagyis a dugóban álló) sofõrökkel, akik boldogan állították: akár 10-15 percet is nyernek a híd visszakapásával. Ennek az ára az érezhetõen rosszabb levegõ, és az, hogy a Szent István körút szinte egész hosszában bedugul.
Beszédes volt az átadó is, ami elõtt elfelejtették a pesti hídfõ zebrájánál a jelzõlámpa bekapcsolásával fékezni az eufóriában száguldó sofõröket. Átmenetileg belekóstolhattunk a mézesbödönbe, és kiderült, a város kibírja, ha kikapcsoljuk egy fontos átkelõjét (Bogotában például minden vasárnap átadnak a gyalogosoknak egy-egy fõutat, ahogy nálunk az Andrássyt - félévente). A bödönt most elvették. Hab a tortán, hogy a gyalogosoknak továbbra is az egyetlen szûk járdát kell használniuk, ahogy a bicikliseknek is, mert kerékpársáv nem került fel a hídra, és tavaszig nem is fog.
November 15.
** és fél
