Az ember, ha úszómedencét épít a villájába, ügyeljen a felhasznált építõanyagra. A túl kemény burkolat életveszélyes. Ugyanez a csempefajta igen alkalmas viszont egy szubtilis mûvészfilm túlbonyolított cselekményének tragikus árnyalatú lezárásához. Jelen esetben a film hõsnõjének érzékeny lelkû fia veri bele csinos fürtökkel telinõtt fejét. Megcsalatva és elhagyva érzi magát, hisz' egy vállalatbirodalom szociálisan érzékeny örököseként nem tudja érvényesíteni humanitárius megfontolásait, s kénytelen eladni a nagyapa nemcsak jólétet, de identitást is megalapozó gyárát, ráadásul hazatérvén azt kell keserûen tapasztalja, hogy legjobb barátja és tulajdon, rajongva szeretett édesanyukája szenvedélyesen egymásba habarodott. Kár Luca Guadagnino filmjéért. Nagyon is értékes munkának indul. Erõs atmoszférája van: a dúsgazdag milánói gyároscsalád szertartásos, rideg dacszövetsége sok fegyelmezett ember közös, a pénzért önként vállalt rabságaként leplezõdik le; a fiatalok romlatlan barátságában, útkeresésében valódi értékek, hiteles szabadságvágy van; ebbe az egészségtelenül tehetõs családba orosz emigránsként bekerült, saját identitását, érzelmeit évtizedekig elnyomó dáma (a filmben nemcsak színészként, de producerként is részt vevõ Tilda Swinton kiváló alakítása) fia barátjával szenvedélyes szerelembe bonyolódván e szerelemben saját legbensõ énjéhez, igaz valóságához viszszataláló küzdelme megélt és megszenvedett... Sok szépség és valódi mélység is van ebben az amúgy meg kínosan túlbeszélt, hosszadalmas, minden szimbolikus gesztust többször megismétlõ, s minden, elõször még hatásos utalást másodszor, sõt harmadszor-negyedszer is kijátszó filmben. Amelyet végül csak agyonvág az ügyetlen halálmotívum, s John Adams ehhez mellékelt, de amúgy valami világháborús-tömeggyilkosságos szörnyûséghez való, hatásvadász zenéje.
Forgalmazza a Szuez Film
***
