Lajkó Félixnek nincs menedzsere, nincs kiadója, nincsenek médiacápái, és nem szokott pénze lenni, hogy Szabadkáról Pestre jusson játszani. Lehetne persze, mind, csak Lajkó Félix bizonyára tudja, olyan pimf dolgok ezek. Meg persze azt is mondják, elég nehéz pasas, már legalábbis hogy a hangulatai, szeszélyei vezérlik a döntéseit. Visszautasítani nyugati fellépéseket vagy kiadói ajánlatokat: legendáinak masszív része ez, most speciel a Hannibál-főnök Joe Boyd (ő foglalkoztatja a Muzsikást, Sebestyén Mártát, a Vujicsics együttest kinn) van beindulva, de hiába kért, a mai napig sem kapott hallgatnivalót. Hát majd legközelebb.
Lajkó Félixnek mítosza van, tehetsége és megszállottsága, igen sok. Akinek nagyon kellett, megvásárolhatott egy pocsék minőségű, szerkesztetlen koncertrészleteket tartalmazó kalózcédét (Lajkó Félix és bandája játszik), borítója sem volt, de elment belőle vagy ezer. Lajkó Félix, egyedül vagy bandával, úgy öt éve bukkant fel Magyarországon. Szegeden gyakrabban el lehetett csípni, egy évig tagja volt Dresch Mihály kvartettjének (vesd össze: Zeng a lélek CD), addig tellett két dudásnak egy csárdában. 1994 tavaszán kezdett az a saját banda stabilizálódni, Kurina Ferenc - nagybőgő, Varga Károly - brácsa, Kurina Mihály - cimbalom és Takács Tibor - dob. Félix muzsikájában egy csomó cigányzene és egy csomó Balkán ég, kellettek hozzá ezek a vendéglátózó roma fiúk, de én azért éppolyan magányosnak éreztem közöttük, mint amikor szólóban hegedült. Ez persze jó. Ez a muzsika ettől és így feszült, ez az ösztöne, és ez a dramaturgiája is. Jó ebédhez szól a nóta, csak közben elszorul a gyomor, a szív. Cigányzene, csak közben klasszikus hegedűverseny; banális témák, csak közben örvénylő improvizációk. Megismétlem: amikor a hegedű és a cimbalom és a bőgő egymásra talál, az tényleg csodákat tud, de azt is tudja, a tetőponthoz, mégis, az elszakadásukból vezet út.
Lajkó Félix és zenekara március 18-ától CD-n is hallható. Szegeden élő barátai és a MASZK alternatív színházi egyesület támogatása tette lehetővé, hogy hatvan órát egy szabadkai stúdióban töltsön, majd (már Magyarországon) készülhessen ezer példány. Szerzői kiadás. Ez a hatvan óra persze igen kevés, két számba (Hosszú, Szerenád) valami zörej is bekavart, de akkor is: ez az első igazi Lajkó Félix-lemez, ennyit tud, itt tart most ez a zenekar. Semmi high-tech, mintha egy békebeli mono rádió szólna; Félix kevertette így, és én megértem, miért. Hat szám, hatvan perc; akik ismerősök, azoknak ismerős lesz mind, Lajkó Félix zenekarának három esztendeje ez a korong. (Volt, tehetném hozzá, hiszen közbeszólt a katonaság, mittudomén, Félix most megint egyedül egyedül.) I am the Man from El Cavillo, énekli az elején, s tulajdonképpen ez az egyetlen mondat, ami elhangzik a lemezen. Úgy tudom, a vajdasági Kavillóban született, tizenkét ház van ott összesen, de abból kocsma minden harmadik. Jártam egyszer arra, korrekt hely. És hát igaza van Félixnek, mit lehet még hozzátenni ehhez.
Én se tudok sokat. Azt tudom még, hogy huszonkét éves, hogy az anyukájával él Szabadkán. Elváltak a szülei, amúgy az édesapja is legendás figura, matematikus-zseni. Félix zeneiskolában tanult, majd otthagyta, jobban ment anélkül. - Így megy, tessenek belehallgatni. Még kilátásban van egy német CD, duóban a bőgős Lőrinszky Attilával, aztán - a tavalyi párizsi siker nyomán - egy francia szóló is, ősszel pedig budapesti és prágai koncertek Iva Bittovával. De az sem volna baj, ha megrekedne, még az út elején, El Cavillóban.
F. D. J.
Lajkó Félix és zenekara, 1997
