Film: III. Birodalmi Richárd (III. Richárd)

publikálva
1997/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Richard Loncraine rendező történelmi druszájáról csinált filmet, azt a nyilvánvaló tényt megerősítendő, hogy Shakespeare örök, nincs kor, amelyben ne lenne aktuális, sőt forgatókönyveket is lehet vele spórolni.

Richard Loncraine rendező történelmi druszájáról csinált filmet, azt a nyilvánvaló tényt megerősítendő, hogy Shakespeare örök, nincs kor, amelyben ne lenne aktuális, sőt forgatókönyveket is lehet vele spórolni.

A III. Richárdot így azonos címmel, eredeti szöveggel a második világháborúra felvezető időzónába tolva, körültekintően megválogatott színészekkel, díszlet- és látványtervezőkkel alkalmazta vászonra. A történet zseniális, hiszen Shakespeare írta, és ha jól meggondoljuk, az eltelt néhány száz évben neki minden darabja felkeltette a közönség érdeklődését. Különösen ennek a zsarnoki "pokol-kutyának", gnóm gengszternek a története, aki szellemes, fölényes, lássuk be, férfias. Bűnei jutalmául még trónt is hág, ami időre-órára igazolja kegyetlensége hasznát. Egy káoszkorban ez a mitológiai torzképfosszília nagyon is izgalmas lehetne, akkor is, ha a főgonosz a történet végén nem vonul nyugdíjba, és nem várja békésen, hogy a telefon elnémuljon az otthonában, mint az manapság kijár a hasonszőrűeknek. A kövület újraéled a filmben, kijátszik mindenkit mindenki ellen rendesen, ahogy a nagy könyvben meg van írva, a királyné új elitjét, a királypártiakat; csak éppen olyan kevés meggyőző erővel, mint egy horgoltnyuszi-ügynök. Már annál a pontnál, amikor a világirodalom egyik legszebb mondata, az a "York napsütése" kezdetű, elhangzik, stúdiómikrofonba, sajtófogadásszerű, kristálypoharas vacsorán, sajnos érezni, hogy e fiókhitler egyetlen veretes angol mondatát mai mozinéző el nem hiheti. Az sem volna túlzás, ha már innentől horkolna a nézőtér, mint jómagam. Időnként ugyan van mire ébredni, hisz a látvány lenyűgöző. Drága és valószínűleg teljesen eredeti kosztümökben leányt kérnek a proszektúrán, pályaudvarszerű, vélhetőleg igen magas bérleti díjú börtön impozáns falai között fürdőkádban rabot ölnek, raktárház homokjában, elakadt dzsipben vérszegény paprikajancsi kiabál, hogy "országomat egy lóért", aztán ugyanezt a kiabálóst, aki racionalizált tébolyt mímel, egy Richmond nevezetű fiatal ember tűzbe löki, hogy elküldje végre egy erkölcsileg jobb világba.

Richárd úgy hal meg, mint Sigourney Weaver a Nyolcadik utas utolsó fejezetében. Egyesekkel azt mondatja a paranoia, hogy megérjük a folytatását ennek is, mert ott álltak a neonáci kommandók mentőlepedővel.

Loncraine elől tehát el kell dugni minden további Shakespeare-t. Helyette egy kis Royal Shakespeare Companyt ajánlunk mindenkinek. Nekik időváltozás nélkül is elhisszük, hogy a mester ma is aktuális.

- sisso -

III. Richárd (Richard III); színes, amerikai-angol, 1995, 104 perc; rendezte: Richard Loncraine; fényképezte: Peter Bizion; szereplők: Ian McKellen, Annette Bening, Robert Downey Jr., Kristin Scott Thomas; bemutatja a Flamex

publikálva
1997/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...