film - ISTEN HOZOTT AZ ISTEN HÁTA MÖGÖTT

  • Bánky Bea
  • 2009. április 30.

Zene

Bergues kétségtelenül Franciaország legeslegészakibb pontja, híres látványossága a harangtorony, az UNESCO a világörökség részének is nyilvánította, de Dany Boon rendező-színész mégis úgy érezte, hogy honfitársai (továbbá a külföldiek és sokan mások) nem értékelik kellőképpen szülővárosát. Csupa ostobaságot gondolnak az "északiakról": hogy isznak, mint a kefekötő, megalapozatlan előítéleteiket álságos megbocsátó grimasszal is súlyosbítják - ilyeneket.
Bergues kétségtelenül Franciaország legeslegészakibb pontja, híres látványossága a harangtorony, az UNESCO a világörökség részének is nyilvánította, de Dany Boon rendezõ-színész mégis úgy érezte, hogy honfitársai (továbbá a külföldiek és sokan mások) nem értékelik kellõképpen szülõvárosát. Csupa ostobaságot gondolnak az "északiakról": hogy isznak, mint a kefekötõ, megalapozatlan elõítéleteiket álságos megbocsátó grimasszal is súlyosbítják - ilyeneket. Némileg cáfolni látszik mindezt, hogy Boon vígjátékát (megdöntve a Titanic rekordját) úgy húszmillió francia nézte meg, noha az nem szól egyébrõl, mint hogy a "déliek" lesajnálta Bergues valójában egy helyes kis városka kockás terítõs sörözõivel, büdös sajtjaival és barátságos lakóival.

A bürokrata Philippe (Kad Merad) Louis de Funés és Pierre Richard köpenyébõl bújt elõ, csak még elõdeinél is meggyötörtebb arccal. Különösen akkor gyülekeznek sötét karikák a szeme alá, mikor a Cote d'Azur helyett az Északi-tenger mellé helyezik át (mint Pomócsit Bogdányba).

A helyzetkomikum az érthetetlen északi dialektusból adódó verbális félreértésekbõl (elismerésünk a fordítóknak), valamint az elõítéletek manapság elvárt kifigurázásából fakad. De még az ostoba általánosítás kigúnyolása sem bántó, hiszen a büntetésbõl északra számûzött kispolgár csak addig érzi rosszul magát, míg meg nem szabadul elõítéleteinek béklyóitól.

A lokálpatrióták tisztelete és tán a szentbeszédek viszonylagos hiánya állhat az Isten hozott az Isten háta mögött francia sikere mögött. Egyéb aligha.

A Best Hollywood bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.