Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

film - ISTEN HOZOTT AZ ISTEN HÁTA MÖGÖTT

  • Bánky Bea
  • 2009. április 30.

Zene

Bergues kétségtelenül Franciaország legeslegészakibb pontja, híres látványossága a harangtorony, az UNESCO a világörökség részének is nyilvánította, de Dany Boon rendező-színész mégis úgy érezte, hogy honfitársai (továbbá a külföldiek és sokan mások) nem értékelik kellőképpen szülővárosát. Csupa ostobaságot gondolnak az "északiakról": hogy isznak, mint a kefekötő, megalapozatlan előítéleteiket álságos megbocsátó grimasszal is súlyosbítják - ilyeneket.
Bergues kétségtelenül Franciaország legeslegészakibb pontja, híres látványossága a harangtorony, az UNESCO a világörökség részének is nyilvánította, de Dany Boon rendezõ-színész mégis úgy érezte, hogy honfitársai (továbbá a külföldiek és sokan mások) nem értékelik kellõképpen szülõvárosát. Csupa ostobaságot gondolnak az "északiakról": hogy isznak, mint a kefekötõ, megalapozatlan elõítéleteiket álságos megbocsátó grimasszal is súlyosbítják - ilyeneket. Némileg cáfolni látszik mindezt, hogy Boon vígjátékát (megdöntve a Titanic rekordját) úgy húszmillió francia nézte meg, noha az nem szól egyébrõl, mint hogy a "déliek" lesajnálta Bergues valójában egy helyes kis városka kockás terítõs sörözõivel, büdös sajtjaival és barátságos lakóival.

A bürokrata Philippe (Kad Merad) Louis de Funés és Pierre Richard köpenyébõl bújt elõ, csak még elõdeinél is meggyötörtebb arccal. Különösen akkor gyülekeznek sötét karikák a szeme alá, mikor a Cote d'Azur helyett az Északi-tenger mellé helyezik át (mint Pomócsit Bogdányba).

A helyzetkomikum az érthetetlen északi dialektusból adódó verbális félreértésekbõl (elismerésünk a fordítóknak), valamint az elõítéletek manapság elvárt kifigurázásából fakad. De még az ostoba általánosítás kigúnyolása sem bántó, hiszen a büntetésbõl északra számûzött kispolgár csak addig érzi rosszul magát, míg meg nem szabadul elõítéleteinek béklyóitól.

A lokálpatrióták tisztelete és tán a szentbeszédek viszonylagos hiánya állhat az Isten hozott az Isten háta mögött francia sikere mögött. Egyéb aligha.

A Best Hollywood bemutatója

***

Előző cikk a rovatban film - ÕRÜLT SZENTIVÁNÉJ
Következő cikk a rovatban Kiállítás - A részeg sün és társai - Kovách Gergő: Tereh

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.