"Baltic, baltic, but not the same" - mondja Tobias Moretti mint lett taxisofõr a Rigába koporsóval érkezõ furcsa francia párnak, amikor kiderül, hogy azok nem Lettországba, hanem Litvániába készültek temetni, csak összekeverték a foglalást - Latvia, Litauen, mint két tojás. Az osztrák rendezõ, Alexander Hahn öt párhuzamos történetet lõ ki startpisztolyából a rigai reptéren, hogy aztán a hõsök furcsa véletlenek folytán újra egy helyen, a kórház ügyeletén találkozzanak az év legrövidebb éjszakáján. Az õsök hiedelme szerint varázslatos éj ez, bármi megtörténhet ilyenkor, pláne egy filmben. A testvérvárosi látogatáson tartózkodó két liverpooli tûzoltó egymásba szeret a telihold alatt egy tóban lubickolva. A csupán blowjobért ideruccanó osztrák üzletemberekrõl kiderül, hogy szélhámosok. Az amerikai Curt megtalálja féltestvérét, és feleségül veszi. A gyászoló franciák elütnek egy kengurut az erdõben. Lett lúzerék pedig úszva a hosszú nap nyújtotta fényárban, megfúrják a pipeline-t a nagypapa eszkábálta fúrófejjel. Közben zeng a balti etnosramli, ropják a népviseletbe öltözött népek, ugrálják át a tûzrakásokat, folyik a lett sör, habzsolják a köményes sajtot meg az erdei gombát; a telihold meg jót mulat, ahogy mi is - akár el is hiszem, hogy a végefõcím után sincs ez másként arra. A filmes focipályán csak néhanap labdába rúgó lettek egy vicces, abszurd, ámde kedves kelet-közép-európai filmet dobtak össze az osztrákokkal, angolokkal és az oroszokkal (!) kalákában. Külön hála a zéró oberonkodásért meg puckoskodásért.
Forgalmazza az Anjou Lafayette
****
