Leöntik üdítõvel? Leöntik. Õ kapja a legnagyobb pofont tömegverekedéskor? Õ kapja. Pincérnek nézik az éttermi randevún? Pincérnek. Akkor ér haza anyu-apu, amikor épp a csúcsra ér? Akkor. S ezzel majdhogynem le is írtuk, miféle vígjátékra számíthatunk: csajozós lúzerkomédiára, arra hát, melyben hol a dagadt a vesztes, hol a vékonydongájú, s ahol az altesti humorra híresen sokat adnak, miként arra a jelenetre is, amikor a szõrtelenítés egy forradalmian új módját igyekszik épp elsajátítani a randira készülõ fõlúzer. Filmünk abban sem tér el a nagyátlagtól, hogy többnyire olyan fiatalok szerepelnek benne, akiket a horrorklaszszikusok megfiatalított remake-jeiben a kampókezû motorosfûrészes legkésõbb a film feléig karóba szokott húzni, vagy éppenséggel õk azok, akik a szegény utcai táncosról és a jómódú balerináról szóló táncosfilmekben a fõszereplõkkel készülnek a nagy versenyre. Némi bátorító lenézéssel el is intézhetnénk az ügyet, hisz az ilyen filmek köztudottan csak maguknak keresik a bajt, s ezért kutya kötelességünk megbüntetni õket, csakhogy a Túl jó nõ a csajommal van egy kis bibi: a megtévesztésig hasonlít egy tisztességes vígjátékra. Persze nem egy eget rengetõ klasszikus, de ami egy szõrtelenítés és egy hasra esés között e mûnemben emberileg és vígjátékilag lehetséges, azt megteszik a fiatalok. Több laposnak ígérkezõ poénbõl is jól jönnek ki, rég láthattunk például olyan vígjátékot, ahol a korai magömlés kényszerû megvallása nem közröhej, hanem közszimpátia tárgyává teszi a csapott vállú vallomástevõt.
Az UIP-Duna Film bemutatója
*** + fél
