Zene

Nyolc kis kritika

Van egy kocsma, a La Gradisca, biztos ismerik, mindjárt a Fiumei út mögött, nem éppen a város turistáktól sűrűn zaklatott szegletében, de azért ide elég sok külföldi is jár. Amikor leszáll az este, halk taxik stoppolnak a bejárat előtt, a szomszéd utcában lévő buszmegállóban hangos egyetemisták kászálódnak le az utolsó járatról, a sarkon gyanús párocskák fordulnak be.

A romantikus komédiák és egyes élettapasztalatok tanúsága szerint férfi és nő között nem létezik barátság. Szakértők szerint, kik szóhoz is jutnak e becsapósan szokványosan kezdődő dokumentumfilmben, ember és grizzly közt sem létezhet ilyesféle kapcsolat, az erre irányuló próbálkozások rendre megakadnak a ragadozó nagy medvék gyilkos közönyén.

Vannak műfajok, amikről a dolgos hétköznapokon megfeledkezik az ember, úgy van velük, mintha kihaltak volna, de ha valaki rákérdez, vagy szembejön egy ilyen az utcán, nyilvánvaló: köszöni, jól van, csak most épp búvópatak - gondoljunk például a westernre.

Kiszely Gábornak az ÁVH történetéről szóló könyve a politikai rendőrség (PRO, ÁVO, ÁVH) több mint ezer munkatársát sorolja fel név szerint a negyvenes évek második és az ötvenes évek első feléből. A politikai rendőrség természetesen ügynöki hálózatot is működtetett, annak létszáma a munkatársak létszámának sokszorosa lehetett. És akkor még ott voltak az ilyen-olyan szintű párttitkárok és egyéb felelős beosztásban dolgozók, akik emberek sorsáról döntöttek, és magát az úgynevezett Rákosi-rendszert működtették. Mindezek egy részének feltehetőleg vannak leszármazottaik, fiaik, lányaik, unokáik, akik sok egyéb mellett a múlt egy sötét, titokzatos darabját is örökségül kapták, valami "nem kívánt hagyatékot". Ki tudja, szembenéztek-e ezzel a hagyatékkal? Vagy hányan közülük?

Hol az ember teremti a legendát, hol a legenda az embert, aztán megy ez kis időeltolódással párhuzamosan is, a dialektika érvényében oda-vissza, szakadatlan, míg mégis vége nem szakad mindennek.

Eredeti neve Valituskuoro, ez finnül csoportos méltatlankodást jelent. Az ötlet az Angliában élő finn-német művészházaspár, Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen fejéből pattant ki: mi lenne, ha a panaszkodásba ölt energiát egy kórus felállítására fordítanák.

Nyolc kis kritika

Tavasszal még izgalmas hírnek számított, hogy új Roxy Music-album készül, Bryan Ferry pedig feldolgozásalbumot jelentetett meg. Csakhogy a címlapokra nem emiatt, hanem egy "kis színes", pontosabban egy "kis barna" nyomán került az immár 61 éves nemzetközi playboy: a Welt am Sonntagnak adott interjújában hódolatát fejezte ki a náci parádék és egyenruhák, valamint Albert Speer és Leni Riefenstahl iránt.

A Stateless kétségtelenül egyike a legígéretesebb brit zenekaroknak: a Leedsből származó öt angol szinte mindent tud, amit a kompozíciós technikákról ismerni lehet. Elbűvölő dalokat írnak, melyeket remek hangszerelésben és igen impresszíven adnak elő - mondhatni: mi kéne még?

A borzalmasan hangzó zene az egyetlen, amit érdemes játszani - véli Matt Korvette, kis zajzenei szemlénk egyik főszereplője, a Pissed Jeans frontembere. Oldalunk további játékosai sem gondolkodhatnak erről különösebben másként.

"Az 1956-os forradalom az egykorú nemzetközi sajtóban" - ezt az alcímet viseli a Tischler János szerkesztette válogatáskötet, amely közel harminc napilap írásaiból tallózva rekonstruálja világtörténeti pillanatunk korabeli médiafogadtatását.

Arno Geiger negyedik regénye komolyabb sikerrel büszkélkedhet. Valami olyasmivel, amiről hőse, Philipp Erlach is unottan álmodozik, mikor átveszi nagyszülői örökségét, a bécsi villát. A könyv 2005-ben elnyerte a Német Könyvdíjat, vagyis a legjobb német nyelvű regénynek kijáró elismerést, melyet már első alkalommal kénytelenek voltak Frankfurtban az osztrákoknak átengedni.

Ha azt mondom, hogy a Mai Manó Ház kiállítótereiben látható fényképek elsősorban a szubjektivitásukkal fogtak meg, ezzel magát a semmit mondom - vélhetném, és mégsem érzem így. Igen, pontosan erről, egy erőteljes érzésről van szó, egy benyomásról: mintha azt sugallnák ezek a képek, hogy amit ábrázolnak, az a valóságban egészen biztosan nem így van, így nem lehet, vagy ha lehet, akkor viszont bárhogy lehet.