Zimmerman-szendvics, barna öntettel - Bryan Ferry: Dylanesque (lemez)

  • - legát -
  • 2007. július 5.

Zene

Tavasszal még izgalmas hírnek számított, hogy új Roxy Music-album készül, Bryan Ferry pedig feldolgozásalbumot jelentetett meg. Csakhogy a címlapokra nem emiatt, hanem egy "kis színes", pontosabban egy "kis barna" nyomán került az immár 61 éves nemzetközi playboy: a Welt am Sonntagnak adott interjújában hódolatát fejezte ki a náci parádék és egyenruhák, valamint Albert Speer és Leni Riefenstahl iránt.
Mindez Magyarországon, ahol politikusok készíttetnek magukról SS-jelmezes fotókat, a Bárka Színház pedig a matróna Riefenstahl fényképével hirdette bérletakcióját, nem okozott volna különösebb feltűnést, Angliában viszont hatalmas botrány kerekedett. A brit zsidó közösség vezetői és parlamenti képviselők szólították fel a vásárlókat Ferry lemezeinek, illetve az általa reklámozott Marks & Spencer termékeinek bojkottjára. Noha az énekes villámgyorsan bocsánatot kért, az áruházlánc azonnal felbontotta szerződését. Erre - tudomásunk szerint - kizárólag a kuruc.info reagált "Bryan Ferry ellen uszítanak a brit zsidók - bojkottáljuk a Marks & Spencert" című közleményében.

Bryan Ferryt eddig sem az esze miatt szerettük. Több mint harmincéves pályafutása során nyilatkozott ő már számtalan hülyeséget, mégis döbbenetes, hogy ennyi idő alatt sem tanult, inkább felejtett. Ami a legszomorúbb, hogy Ferry valószínűleg most sem érti, mit és hol rontott el: "Hát nem voltak lélegzetelállítóak a nürnbergi nagygyűlések?" Ráadásul a botrányos nyilatkozat Bob Dylan (született Robert Allen Zimmerman) dalaiból készült lemezének promóciója közben hangzott el.

A Dylanesque persze csak azoknak okozhat meglepetést, akik a mostani cirkusz során hallottak először az énekesről. Ferry első (These Foolish Things, 1973) és legutóbbi (Frantic, 2002) lemezén is vannak Dylan-feldolgozások, nem is rosszak. A mostani tizenegy újabb próbálkozás sem kellemetlen, de így, csomagban nagyon hamar unalmassá válnak. A Gates Of Edent leszámítva a dalok ugyanabban a tempóban, ugyanazzal a dinamikával szólnak, s ha néha nem hasítana a versszakok közé - a la Dylan - a dobhártya-szaggató szájharmonika-szóló, azt is mondhatnánk: olyan "szolid rock" háttérzenével van dolgunk, amit egy vagányabb szálloda halljában játszhatnának délután öttől. Ráadásul úgy tűnik, Ferry kizárólag a "The very best of Dylan"-szerű lemezekből gyűjtött ihletet. A Dylanesque-en szereplő dalok többnyire az életmű agyonjátszott és agyonfeldolgozott darabjai, a The Times They Are A-Changin', a Knockin' On Heaven's Door, a Positively 4th Street vagy az All Along The Watchtower. Csupa olyan dolog, amivel már régen nem lehet feltűnést kelteni. Pedig mennyivel jobb lett volna egy ilyen meglepetés.

Virgin, 2007

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.