Film: Az élet azért mégis szomorúbb (Hárman párban)

  • - ts -
  • 1996. szeptember 12.

Zene

Magyar Narancs: Hogyan is áll a dolog Melanie Griffith-szel?

Híres film érkezett, kis késéssel. Ám ezúttal a késésért nem marasztalható el a forgalmazás, hiszen ki az ördögöt érdekelt volna a Two Much, ha utólag nem tudódik ki róla egy s más, de legfőképpen az, hogy e dolgozat forgatásán szökött szárba napjaink numero egyes románca, Antonio Banderas és Melanie Griffith szerelme, melynek irodalmi feldolgozását a Pöttyös könyvek kiadója a karácsonyi könyvvásárra ígéri. E diszkrét pletykálkodással vizsgált művünk főszereplőinek is fölfedtük kilétét. A szoft-pikáns szellőztetésen túl személyük a mozi elkészültének körülményeire is következtetni enged, és ha ezen adatokat kicsit kiegészítjük, többé-kevésbé kitalálható, mire számíthatunk jegyünk áráért.

Először is, spanyol-amerikai filmről van szó, érdemes tehát bizonyos európai és latin ízlés nyomait kutatni. Másodszor pedig, a további szerepekben: Daryl Hannah, második kamaszkorunk elérhetetlennek tűnő álma a Szárnyas fejvadászból; Danny Aiello számos gengsztertörténetből és a Leon, a profiból; Eli Wallach első kamaszkorunkból és a denveri Jézus Szíve Öregek Otthonából. Mint a felsorolásból kitetszik, a spanyolok (rendező, producer) az akkor éppen Amerikában szárnyait próbálgató sztárjuk, Banderas mellé körülbelül a két és feledik árkategóriába tartozó csillagokat bírtak begyűjteni. Olyanokat, akiktől Travolta-féle comeback ugyan nem várható, ám szakmájukat nagyon is értik, ennélfogva gyönyörűen vokáloznak majd a kedvenc mögött. Nem tévedtek. A hajlott korú Eli Wallach talán életében most játszik először pozitív hőst, persze jól, ékes bizonyságául a mindig figyelmen kívül hagyott közhelynek, miszerint skatulyázni baromság. Egyszóval, egy B kategóriájú mozival állunk szemben, mely meghatározást, szerénytelenség nélkül állíthatom, bízvást tekinthetjük a vendéglátó- és szórakoztatóipari zsargon bagzatására tett első, tétova kísérletnek.

A történet még ennél is izgalmasabb. Mint a cím is sugallja, arról van szó, hogy egy pasi két csajjal hever egyszerre. Jesszusom, nagy dolog! Pláne, ha korunk macsójáról van szó. Csakhogy a két érdekelt fehérnép, mit tesz isten, testvéri kötelékből kifolyólag egy - igaz, jó nagy - fedél alatt él. Antonio, leküzdendő a jelentős közegellenállást, egy gyors mozgású hajgumi segítségével ugyancsak testvérnek adja ki magát. Ezt nevezi a szakirodalom vígjátéki alapszituációnak, máshol pedig humorforrásnak, néhol még az is olvasható, hogy az ilyesmi tévedések forrásául szolgál. (Lásd még: Tévedések vígjátéka stb.)

Ilyen is az egész. Mint egy jobb vígjáték, a világ bármelyik fővárosának főutcai színpadán. Budapesti példát említve a Vígtől a Madáchig fér bele a felhozatal. Hogy pontosítsunk, a dolgok a vásznon valamivel a József Attila Színház és a Vidám Színpad szintje fölött intéződnek.

A lényeg az, hogy bár információink szerint regényadaptációt látunk, igazából egy izmosabb színdarabról van szó. Mármost az ilyesmi jól is bírhat mutatni a moziban. Van a filmben például egy medencejelenet. A két kiválasztott nőszemély hálószobája között az út a belső fürdőmedence mentin vezet. Az eszeveszetten tendáló hős sokáig nem esik bele. De beleesik-e egyáltalán? És e ponton a színjátékok jelenidejűségéig jut a mozi. A természet törvényeinek ehhez hasonló fokú kijátszását pedig akkor is művészetnek kell nevezni, ha egy koszos kis komédiáról beszélünk éppen, mint most. Sújtson bár a dolgozó nép megvetése, a Two Much egész jó kis film. Voltaképp lehet rajta röhögni, mi kell még. Banderas ugyan nem lő, de a csajok tüzelnek. (A címfordítás: Hárman párban négyes alá.)

Hálátlan szakma a kritikusé. A dolgok kerekre zárásának berögződött szándéka miatt kénytelenek vagyunk elárulni a boldog véget, vígjátéknál ez tán megbocsátható. Antonio egy idő után Darylre hajt, és össze is jön neki. Hasonlóan cselekednénk mi is, ha spanyol-amerikai komédiában rontanánk a levegőt. Az élet sajna szomorúbb, alkalmasint Melanie futott be. Ez legyen Banderas legnagyobb baja.

- ts -

Two Much - színes, feliratos spanyol-amerikai, 1994, 115 perc. Rendezte: Fernando Trueba; szereplők: Antonio Banderas, Melanie Griffith, Daryl Hannah, Danny Aiello, Eli Wallach. Bemutatja a Budapest Film.


Saját szavaival

Antonio Banderas: A Hárman párban című filmet forgattuk. Ez egy romantikus, finom komédia. Egy remek latin pasas, aki én vagyok, találkozik két angol szőkeséggel - a másik Daryl Hannah. Intelligens, vidám történet Lubitsch Ernő vagy Billy Wilder stílusában. Melanie-val a kapcsolatunk félénken, tapogatózva alakult ki, nem ugrottunk rögtön egymásnak, tán tartottunk is kicsit az érzéseinktől. A forgatás végén elhatároztuk: vége, csak egy álom volt, elfelejtjük. Nem ment. Szükségünk van egymásra, együtt akarunk élni.

(Részlet a MaNcs 1996. február 22-i Banderas-interjújából)

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.