Csupa ellentmondás, valahogy mégis összeáll a végén a kép, mintha túl ügyes illuzionista volna. A Cremaster 4 és Cremaster 1 című videófilmjei bemutatóján halálra káromkodtam magam, ha valaki látványosan nyilvánított tetszést. Aztán, amikor kénytelen voltam csendben, egyedül, idegesítő közeg nélkül végignézni a filmeket, akkor is duzzogva persze, mégis beépült valami vágy a sárgarépa agyamba. Arról a sebészi precizitásról és letisztultságról van szó, ami belőlem még a következő életemben is hiányozni fog, neki meg már az előzőben megvolt. Pont emiatt idegesítő.
A filmjeiből most összeáll eddigi pályája; először a negyedik részt készítette el, aztán az elsőt, és így fog eljutni odáig, hogy egyszer végre meglesz mind az öt, amikor majd azt mondhatja: kész, de ez csak az első korszakom második felvonása volt. Csavarodjon be az, aki nyomon akarja követni munkásságát, ő meg közben szövögeti a precíziós szálakat a pregenitális androgünöktől kezdve a sportszimbólumokon keresztül a számmisztikáig és följebb, a metabolikától a metabukolikus szteroidokig, a nemi szervektől a reprodukciós szisztémáig, halál nyugodtan. A dolgok nála nem bonthatók le vagina és pénisz kényelmes egyszerűségére: itt illik a vágyakat kicsit elfojtani, illik kicsit elgondolkodni a gőg és fennköltség ősi jelentésein; azon, hogy mi az az ellenállás, amitől a lélek tökéletesedik.
Filmjei olyanok, mint a görög szobrok, csak épp nem lehet kézzel végigsimítani rajtuk. Pedig a faun szarvcsonkján meg a bodybuilder lányok rizsporozott testén vagy a vazelinből épített női reprodukciós szisztémán (értsd: petevezeték) örömünnepet ülhetne egy taktilisan beindult látogató. Szóval, minden le van lakatolva, mint Houdini, akinek szülővárosát, Budapestet választotta a New York-i rendező a ki tudja, hanyadik sorszámú Cremaster színhelyéül. A tér a Lánchíd lesz, meg valamelyik fürdő, ami meleg, következésképpen benne a heregolyók is kissé előrébb húzódnak a testből. Megint gondolkodhatunk, kire és miként is vonatkozik ez, közben pedig az illuzionista megint kicsúszik majd a kezünk közül.
- sisso -
A Cremaster 1 és 4 című filmek szeptember 22-ig naponta 10-14 óráig láthatók a Kulturális és Kommunikációs Központban, Bp., Országház u. 9.
Boncoltál már?
- Mondhatjuk, hogy a tereket, amikkel dolgozol, legyen az sziget vagy egy galéria belső tere, transzformálod az emberi testbe?
- Nem nevezném testnek, de végül is helyénvaló kifejezés. Inkább azt találom érdekesnek, hogy a dolgok széles skálán mozoghatnak a mikroszkopikus és az építészeti méretek között. A test számomra túl kevés.
- Érdekesek, szinte megfejthetetlenek a metaforáid. Új filmedben, a Cremaster 4-ben például valami bőrszerű párnázott műanyag réteggel fedtél egy testfelületet.
- Igen, de a bőrnél engem sokkal jobban érdekelnek az izomkötések. Boncoltál már? Az izom filmszerű réteg, ami összeköti a szerveket, és kilyukad, ha sérvet kapsz.
- Otthon vagy az orvostudományokban? A filmjeid címe (cremaster = herefüggesztő izom) erre utal.
- Rövid ideig jártam orvosira. Az általad említett izmoknak az a rendeltetésük, hogy szabályozzák a heregolyók függőleges elhelyezkedését, és általában reagáljanak a hőmérséklet-változásra. Ha kint hideg van, mélyebbre vezetik a heréket a testben, így azok melegen maradnak.
- Ráfoghatnánk a műveidre, hogy a maszkulinitást akarják kritizálni.
- Történeteim a genitáliák szétválását megelőző modelleket mutatnak be, azt az állapotot, amelyben még nem léteztek nemek.
(Interjúrészletek az Artpress és az Artfórum nemzetközi magazinokból.)