Film: Bornyú Wave (A másik ember iránti féltés diadala)

  • Para-Kovács Imre
  • 2000. november 30.

Zene

Előítéletek, várakozások és félelmek nélkül helyeztem a lejátszóba a Buharov fivérek legújabb filmjét, mivel eddig egyetlen alkotásukat sem láttam, mondhatnám, szűz területnek számított nekem a Buharov-univerzum, de azt sejtettem, hogy művészettel lesz dolgom az elkövetkező 75 percben.
Előítéletek, várakozások és félelmek nélkül helyeztem a lejátszóba a Buharov fivérek legújabb filmjét, mivel eddig egyetlen alkotásukat sem láttam, mondhatnám, szűz területnek számított nekem a Buharov-univerzum, de azt sejtettem, hogy művészettel lesz dolgom az elkövetkező 75 percben.Egyszerű muzsik vagyok, nem tisztem eldönteni egy filmről, hogy jó-e vagy rossz, úgyhogy kritika helyett benyomásaimmal, gondolataimmal fogom önöket vegzálni A másik ember iránti féltés diadala című film ürügyén.

Nos, mindjárt a mű elején kiderült számomra, hogy a 35 mm-es filmre forgatott képek sokkal erősebbek, sokkal plasztikusabbak, mint betába álmodott társaik, még akkor is, ha egy LG márkájú, négyfejes amatőr videón nézem őket. Tulajdonképpen bármit hajlandó vagyok végignézni, ha 35 mm-re van forgatva, azonban A másik... című filmnek egyéb előnyei is vannak, például a varázslatos külső képek, ha most csak a vizuális szekcióról értekezem így az első bekezdésekben. A naplementében fát döntő törpe jelenete, illetve a gabonatáblában zajló események mindenféle erőlködés nélkül emelik el a filmet a valóság rögös talajáról.

Ugyanezt a célt szolgálják a söröző parasztok szájába adott kvázitudományos beszélgetések, a CFC stábjának autóban folytatott diskurzusai vagy Madaras József (tudós vadász) megnyilvánulásai.

Madaras József szerepeltetése egyébként is kiváló húzás volt. A tolószékben játszó színész saját hangjával és gesztusaival folytatott küzdelméből egy egészen nagyszerű alakítás kerekedik, a József Attila-esten felvett jelenet félelmetes és katartikus.

Annak ellenére, hogy fogalmam sincs, miről szól a film, észrevehető a történet jó tempójú, átgondolt felépítése, jelenetről jelenetre egyre többet tudunk meg a vízibornyú természetéről, a vége felé szinte már családtagnak érezzük a mitikus állatot, ami (aki?) pocsolyákban tölti lárvakorát, és megivás útján kerül leányok/asszonyok testébe, kikben kifejlődik, majd megöli őket.

Nincs művészfilm régi autó nélkül - mondta annak idején F. Fellini egy másnapossági verseny alkalmával a via Appia 4-ben található cecconi pultosának, és a Buharov fivérek nem felejtették el a mester tanítását: A másik...-ban egy Csajka típusú személygépkocsi szerepel, hosszú és látványos svenkekben mutogatva impozáns orrát.

Az egyenletesen jó teljesítményt nyújtó szereplőgárdából Madaras Józsefen kívül kiemelkedik Somlai János, aki nem mindennapi átéléssel nézi napszemüvege belső felét a film egyik jelenetében, de Vasile Croat és Gut István is maradandót alkot Hegyi Imre és a CFC-elnök szerepében.

A másik... című filmnek nincs általam észrevett hibája (a képrezgetés, gondolom, a művészi koncepció része), a 75 perc úgy repült el, akár egy pillanat.

Para-Kovács Imre

A másik ember iránti féltés diadala, magyar, 75 perc, 2000; készítették: Igor Buharov (Szilágyi Kornél), Ivan Buharov (Hevesi Nándor), Nyolczas István, Vasile Croat (Horváth László), Comphoto Bt., Duna Műhely, 40 Labor

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.