Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Lemez: Mint eddig (Placebo: Sleeping With Ghosts)

  • G. A.
  • 2003. április 3.

Zene

Az angol rocksajtó újabban rendre importálni kényszerül magasztalható kedvenceket (a Hivest Svédországból, a Strokesot, Queens OTSA-t és társaikat Amerikából), ami engem egyáltalán nem lep meg: utoljára, tán nyolc-tíz évvel ezelőtt, a Wildhearts volt az a brit zenekar, amiért teljesen odáig voltam. Elájulni - minden erre biztató közlés dacára - mindeddig recenziónk tárgyától sem sikerült (sosem éreztem úgy igazán az elevenembe hasítónak és nélkülözhetetlennek), azt azonban nem állíthatnám, hogy ne lettek volna kedvemre valók azok a Placebók, amiket eddig nyelhettem.
Az angol rocksajtó újabban rendre importálni kényszerül magasztalható kedvenceket (a Hivest Svédországból, a Strokesot, Queens OTSA-t és társaikat Amerikából), ami engem egyáltalán nem lep meg: utoljára, tán nyolc-tíz évvel ezelőtt, a Wildhearts volt az a brit zenekar, amiért teljesen odáig voltam. Elájulni - minden erre biztató közlés dacára - mindeddig recenziónk tárgyától sem sikerült (sosem éreztem úgy igazán az elevenembe hasítónak és nélkülözhetetlennek), azt azonban nem állíthatnám, hogy ne lettek volna kedvemre valók azok a Placebók, amiket eddig nyelhettem.

Első blikkre anno, ´96 táján, amikor az első lemeze megjelent, afféle ordas retrót lehetett orrolni, miközben éppen ellenkezőleg. Nekem az úgy pont jó, hogy ez a trió (kivált a gitáros-énekes főnök, Brian Molko) inkább csak az androgün, vaskosan sminkelt megjelenés tekintetében idézi a klasszikus, Ziggy Stardust-vonalú glamet (ami engem különösebben sosem érintett meg), míg zenéjében erősebben kötődik a Sonic Youth-generáció gitárkísérleteihez vagy akár a dark rockhoz, miközben persze ízig-vérig friss és naprakész hangzású popzene marad. S hogy a harsányság is inkább csak az imázsra jellemző, a dalokban (akkor is, ha zúzósabbra veszik) éppen hogy finoman, érzékenyen vezetik a hallgatót a bánat mélykék rétegeibe.

Nem állítható más az új lemezről se, már csak azért sem, mert így a negyedik körben (az eddigiek: Placebo; Without You I´m Nothing; Black Market Music) már nem nagyon sikerült a Placebónak különösebb újdonságot elárulnia magáról: a markáns dallamvilág csakúgy, mint az elektronikával átmosott, mégis abszolút a három alaphangszer által uralt nagyvonalú megszólalás az eddigi mederben tartja a produkciót. Ráadásul ez az első olyan lemeze, amellyel nem sikerült egy szinttel az elődei fölé csúsznia, bár nem is marad el sokkal az eddigi legvelősebbnek mondható (három évvel ezelőtti) Black Market... töménysége mögött. Igazán erős, hangulatos dalokból a Sleeping With Ghostson sincsen hiány: a Bitter End és az English Summer Rain vagy a This Picture és a Special Needs egészen úgy szól, ahogyan az épkézláb gitárpopot elképzeljük. Úgyhogy szellemekkel hálás ide vagy oda, arról egyelőre nincsen szó, hogy ezek a fiúk a levegőt markolnák.

G. A.

EMI, 2003

Előző cikk a rovatban Színház: Szkander (Bartis Attila: Anyám, Kleopátra)
Következő cikk a rovatban Színház: Megindítva, röhögésileg (Bohóc Biblia)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Kritika

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Kritika

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Kritika

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A szerk.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

A szerk.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

Színház

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Belpol

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Belpol

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Belpol

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.