Lemez: Mint eddig (Placebo: Sleeping With Ghosts)

szerző
G. A.
publikálva
2003/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az angol rocksajtó újabban rendre importálni kényszerül magasztalható kedvenceket (a Hivest Svédországból, a Strokesot, Queens OTSA-t és társaikat Amerikából), ami engem egyáltalán nem lep meg: utoljára, tán nyolc-tíz évvel ezelőtt, a Wildhearts volt az a brit zenekar, amiért teljesen odáig voltam. Elájulni - minden erre biztató közlés dacára - mindeddig recenziónk tárgyától sem sikerült (sosem éreztem úgy igazán az elevenembe hasítónak és nélkülözhetetlennek), azt azonban nem állíthatnám, hogy ne lettek volna kedvemre valók azok a Placebók, amiket eddig nyelhettem.

Az angol rocksajtó újabban rendre importálni kényszerül magasztalható kedvenceket (a Hivest Svédországból, a Strokesot, Queens OTSA-t és társaikat Amerikából), ami engem egyáltalán nem lep meg: utoljára, tán nyolc-tíz évvel ezelőtt, a Wildhearts volt az a brit zenekar, amiért teljesen odáig voltam. Elájulni - minden erre biztató közlés dacára - mindeddig recenziónk tárgyától sem sikerült (sosem éreztem úgy igazán az elevenembe hasítónak és nélkülözhetetlennek), azt azonban nem állíthatnám, hogy ne lettek volna kedvemre valók azok a Placebók, amiket eddig nyelhettem.

Első blikkre anno, ´96 táján, amikor az első lemeze megjelent, afféle ordas retrót lehetett orrolni, miközben éppen ellenkezőleg. Nekem az úgy pont jó, hogy ez a trió (kivált a gitáros-énekes főnök, Brian Molko) inkább csak az androgün, vaskosan sminkelt megjelenés tekintetében idézi a klasszikus, Ziggy Stardust-vonalú glamet (ami engem különösebben sosem érintett meg), míg zenéjében erősebben kötődik a Sonic Youth-generáció gitárkísérleteihez vagy akár a dark rockhoz, miközben persze ízig-vérig friss és naprakész hangzású popzene marad. S hogy a harsányság is inkább csak az imázsra jellemző, a dalokban (akkor is, ha zúzósabbra veszik) éppen hogy finoman, érzékenyen vezetik a hallgatót a bánat mélykék rétegeibe.

Nem állítható más az új lemezről se, már csak azért sem, mert így a negyedik körben (az eddigiek: Placebo; Without You I´m Nothing; Black Market Music) már nem nagyon sikerült a Placebónak különösebb újdonságot elárulnia magáról: a markáns dallamvilág csakúgy, mint az elektronikával átmosott, mégis abszolút a három alaphangszer által uralt nagyvonalú megszólalás az eddigi mederben tartja a produkciót. Ráadásul ez az első olyan lemeze, amellyel nem sikerült egy szinttel az elődei fölé csúsznia, bár nem is marad el sokkal az eddigi legvelősebbnek mondható (három évvel ezelőtti) Black Market... töménysége mögött. Igazán erős, hangulatos dalokból a Sleeping With Ghostson sincsen hiány: a Bitter End és az English Summer Rain vagy a This Picture és a Special Needs egészen úgy szól, ahogyan az épkézláb gitárpopot elképzeljük. Úgyhogy szellemekkel hálás ide vagy oda, arról egyelőre nincsen szó, hogy ezek a fiúk a levegőt markolnák.

G. A.

EMI, 2003

szerző
G. A.
publikálva
2003/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...