Lemez: Mint eddig (Placebo: Sleeping With Ghosts)

  • G. A.
  • 2003. április 3.

Zene

Az angol rocksajtó újabban rendre importálni kényszerül magasztalható kedvenceket (a Hivest Svédországból, a Strokesot, Queens OTSA-t és társaikat Amerikából), ami engem egyáltalán nem lep meg: utoljára, tán nyolc-tíz évvel ezelőtt, a Wildhearts volt az a brit zenekar, amiért teljesen odáig voltam. Elájulni - minden erre biztató közlés dacára - mindeddig recenziónk tárgyától sem sikerült (sosem éreztem úgy igazán az elevenembe hasítónak és nélkülözhetetlennek), azt azonban nem állíthatnám, hogy ne lettek volna kedvemre valók azok a Placebók, amiket eddig nyelhettem.
Az angol rocksajtó újabban rendre importálni kényszerül magasztalható kedvenceket (a Hivest Svédországból, a Strokesot, Queens OTSA-t és társaikat Amerikából), ami engem egyáltalán nem lep meg: utoljára, tán nyolc-tíz évvel ezelőtt, a Wildhearts volt az a brit zenekar, amiért teljesen odáig voltam. Elájulni - minden erre biztató közlés dacára - mindeddig recenziónk tárgyától sem sikerült (sosem éreztem úgy igazán az elevenembe hasítónak és nélkülözhetetlennek), azt azonban nem állíthatnám, hogy ne lettek volna kedvemre valók azok a Placebók, amiket eddig nyelhettem.

Első blikkre anno, ´96 táján, amikor az első lemeze megjelent, afféle ordas retrót lehetett orrolni, miközben éppen ellenkezőleg. Nekem az úgy pont jó, hogy ez a trió (kivált a gitáros-énekes főnök, Brian Molko) inkább csak az androgün, vaskosan sminkelt megjelenés tekintetében idézi a klasszikus, Ziggy Stardust-vonalú glamet (ami engem különösebben sosem érintett meg), míg zenéjében erősebben kötődik a Sonic Youth-generáció gitárkísérleteihez vagy akár a dark rockhoz, miközben persze ízig-vérig friss és naprakész hangzású popzene marad. S hogy a harsányság is inkább csak az imázsra jellemző, a dalokban (akkor is, ha zúzósabbra veszik) éppen hogy finoman, érzékenyen vezetik a hallgatót a bánat mélykék rétegeibe.

Nem állítható más az új lemezről se, már csak azért sem, mert így a negyedik körben (az eddigiek: Placebo; Without You I´m Nothing; Black Market Music) már nem nagyon sikerült a Placebónak különösebb újdonságot elárulnia magáról: a markáns dallamvilág csakúgy, mint az elektronikával átmosott, mégis abszolút a három alaphangszer által uralt nagyvonalú megszólalás az eddigi mederben tartja a produkciót. Ráadásul ez az első olyan lemeze, amellyel nem sikerült egy szinttel az elődei fölé csúsznia, bár nem is marad el sokkal az eddigi legvelősebbnek mondható (három évvel ezelőtti) Black Market... töménysége mögött. Igazán erős, hangulatos dalokból a Sleeping With Ghostson sincsen hiány: a Bitter End és az English Summer Rain vagy a This Picture és a Special Needs egészen úgy szól, ahogyan az épkézláb gitárpopot elképzeljük. Úgyhogy szellemekkel hálás ide vagy oda, arról egyelőre nincsen szó, hogy ezek a fiúk a levegőt markolnák.

G. A.

EMI, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.